Dr. György Aranka: Evangélikus templomművészet Budapesten

Bevezetés

gyeimet, mintegy szimbolizálva az evangélizált íiít tengelyét, hogy csak Krisztuson keresztül vezet az út istenhez. A protestantizmus puritanizáló törekvése nem enged szobrokat a templom külsején sem.

Nem kevésbbé jelentős ok azonban templomaink egyszerűbb megjelenési formájánál az anyagi eszközök különbözősége sem. Nekünk nincs Bazilikánk és a jelenben se tudunk építeni olyan templomokat, mint például a Rezső-téri. Az építési Összegek előteremtésénél valóban sokszor a hit művelt csodákat. Aki ezekkel a templomokkal foglalkozik, följegyzéseket lapoz, vagy fölvilágosításokat kér, lépten-nyomon azzal a harccal találja magát szemben, melyet egyházunk a pénztelenség ellen folytatott. Ez a harc sajnos, nem egyszer befolyásolta kedvezőtlenül a születendő templom méreteit, anyagát, sőt a tervező művészi elgondolását is, melyetkőbeálmodni akart. Találtam templomot torony nélkül, oltárt oltárkép nélkül.

Minden nehézség ellenére 1800-tól napjainkig hét evangélikus istenháza épült fel Budapesten, ahol az evangélikus egyházközség, mint történeti visszapillantásunkban említettük, csak a XVIIÍ. század vége felé alakult meg. Ezen a néhány templomon is végigkövethetjük a magyarországi építőstílusok legfontosabb fázisait, 1800-tól a legutóbbi évekig. A »palatínus« stílusnak tanúja a Deák-téri templom s az volt a régi várbeli is. A romantikus irány megmutatkozik a tót templomban, később a fasoriban, a neobarokk a bé- csikaputériben, míg a modern Ízlést a kelenföldi és kőbányai templomok képviselik. Az evangélikus szellemnek legjobban az elsőnek és utolsónak említett irányok felelnek meg: az empire, a maga szigorúbb formai gondolkozásával és a modem, mely mindenek fölé helyezi az; architek- tonikus hatást.

9