Kertész Botond: Evangélium és szabadság. Az evangélikus egyház Magyarországon 1848-49-ben. Budapest 2002. (Societas et ecclesia 5.)
2. ÁLLAM ÉS EVANGÉLIKUS EGYHÁZ KAPCSOLATA 1848-49-BEN
Ezen a napon véget ért az evangélikusok egyetemes közgyűlése, de feloszlása előtt Zay Károly vezetésével bizottságot választottak, amely a továbbiakban tárgyalt a minisztériummal, és a reformátusok képviselőivel. 13 " Szeptember 5-én délután újra találkozott a református és az evangélikus küldöttség, ahol a függőben lévő kérdéseket beszélték meg. A reformátusok közt tartózkodó Pázmándy Dénes házelnöktől megtudhatták, hogy a mondott összeg az összes felekezetre vonatkozott, az 1848-ra eső részét pedig már megszavazta az országgyűlés. Felmerült a kérdés, hogyan fog a gyakorlatban megoldódni a protestáns, illetve a katolikus érdekek egyidejű csorbítatlansága. Másnap, 6-án a református egyház követei újból találkoztak a hivatalában Eötvössel, aki biztosította őket a vallásegyenlőség gyakorlati megvalósulásának lehetőségéről. A jelenlegi költségvetési összeg nem végleges, az igények felmérése után, valószínűleg 1850 körül tudják majd meghatározni a valóban szükséges támogatás mértékét, közölte a miniszter. Addig ebből az összegből csak a legszükségesebb hiányokat tudja pótolni a kormány. Szeptember 7-én ért véget az értekezletsorozat. A három egyház követei véglegesen megállapodtak jogos követeléseiknek ideiglenes félretételében a haza nehéz állapotára való tekintettel. 131 Eötvös betartotta ígéretét, s amire módja volt, megtette a protestáns egyházak megsegítésére. Szeptember 5-én kibocsátott rendelete világossá tette, hogy az ország súlyos helyzete miatt az egyházak teljeskörű állami támogatására egyenlőre nincsen mód. Egyben felhívta a törvényhatóságok vezetőit, szólítsák fel a népet arra, hogy lelkészeiket és tanítóikat érvényes szerződéseik szerint továbbra is fizessék. Amennyiben ezt nem teszik meg, a törvényhatóság karhatalom segítségével fogja behajtani az elmaradt járandóságokat. A rendelet szövege hivatkozott a protestánsok történelmi hagyományaira, amelyek szellemében már évszázadok óta gondoskodtak egyházaik és iskoláik fenntartásáról. Az állam érdekét hangsúlyozta az az érvelés, mely szerint a minisztérium különösen is szorgalmazza a rendelet végrehajtását, mivel a társadalom érdekeit súlyosan sérti, ha a tanítók és lelkészek fizetésének elmaradása miatt a nép bármely rövid időre is lelki vigasz, az ifjúság pedig oktatás nélkül marad. 132 Külön rendeletben fordult a minisztérium az ügyben közvetlenül érintett gömör-kishont vármegyéhez. Ebben az előbbi rendeletet különösen figyelmébe ajánlotta a vármegyének, és azt is leszögezte, hogy az elmaradt tized jövedelmeket mindenképpen továbbra is fizetni tartoznak a gyülekezetek, mert bár a törvény a tizedet eltörölte, ennek fizetésére az egyházközségek polgári szerződésben kötelezték magukat, amikor azt papjaik híványába foglalták. Ezért kérik a vármegyét, hogy a tized behajtásában, és a nép felvilágosításában is segédkezzen, ha erre az egyházmegye, vagy az egyházkerület részéről felkérés érkezik. 133 li0 EOL AGE III.a 5;12. 131 Kósa 95-96. p. 132 PEIL 1848/48. szept. 5. 1191. p., MOL H 57 4/22 (A PEIL csak a rendelet rendelkező részét közölte, az érvelést nem.) 133 MOL H 57 4/22
