Kertész Botond: Evangélium és szabadság. Az evangélikus egyház Magyarországon 1848-49-ben. Budapest 2002. (Societas et ecclesia 5.)
2. ÁLLAM ÉS EVANGÉLIKUS EGYHÁZ KAPCSOLATA 1848-49-BEN
A fenti döntés értelmezéséről alakult ki a legnagyobb vita az alsóházban a népiskolai törvényjavaslat tárgyalása során. A következő ülésnapon (augusztus 9-én) Pázmándy Dénes, az alsótábla elnöke, egyébként a dunántúli református egyházkerület főgondnoka, az elnöklést átadva értelmező javaslatot nyújtott be az augusztus 5-i döntéssel kapcsolatban. E szerint azt nem szabad úgy értelmezni, hogy a vegyes vallású településeken nem lehet felekezeti iskolákat nyitni. Ezek szerint külön paragrafus rendelkezzen a felekezetileg vegyes településeken a felekezeti népiskolák felállításáról, ha ezt az adott felekezet többsége akarja, és az eddig fennálló iskolai alapítványaiból finanszírozza. A tanulók közös iskolába kényszerítése a lelkiismereti szabadság legsúlyosabb megsértése lenne, amely könnyen felekezeti elégedetlenséget idézhet elő. Ha a közös iskolák iránt megnő a bizalom, akkor ezek előbbutóbb kényszerítés nélkül is ki fogják szorítani a felekezeti népiskolákat. A vallási közönyösség növelése nem lehet célja az államnak, mert ez nem eredményez nagyobb hazaszeretetet, sőt felkeléshez vezethet, mint a jakobinus diktatúra idején Franciaországban. A radikálisok erőteljesen támadták Pázmándy javaslatát, amely szerintük az augusztus 5-i döntést gyakorlatilag megsemmisíti. A felekezetek többsége nem kényszerítheti a kisebbséget a felekezeti iskolák fenntartására. A jelenlegi felekezeti iskolákat községi-állami iskolákká kell átalakítani, amit Zsembery Imre szerint a protestánsoknak, mint a haladás zászlóvivőinek támogatniuk kell. Perczel Mór a katolikus iskolai alapítványok államosítását, a protestáns és ortodox iskolai alapok megtartását javasolta. Nyáry Pál, a pesti református gyülekezet gondnoka szerint a javaslat szeretné kibékíteni a reakciót, ahelyett, hogy kiirtaná. Az augusztus 5-i döntés értelmében a törvénynek arról kell rendelkeznie, hogy a papság kezéből ki kell venni az oktatás feladatát. Pázmándy javaslata mellett a leghatékonyabban Deák Ferenc szólalt fel. Szerinte az országgyűlés nem tehet úgy, mintha nem lennének felekezeti különbségek, még akkor sem, ha egyesek ezt teljesen lényegtelen dolognak tartják. A protestánsok és ortodoxok alapítványainak államosítása a magántulajdon elleni erőszakos állami fellépés lenne. Ha a nép felekezeti előítéletei nem állnak szemben a haza érdekeivel, akkor felesleges, sőt káros érzéseit megsérteni a felekezeti iskolák megszűntetésével. Emlékeztette a túlzó képviselőket, hogy a nemzetiségi ügyben tett meggondolatlan kijelentéseiknek milyen káros következményei leitek a nemzet sorsára nézve és óvott attól, hogy ugyanezt a hibát elkövessék a felekezeti iskolák tekintetében is. Felelőtlen döntésük csak eszközt adna a reakciós (sic!) papság kezébe. A heves, közbeszólásokkal és személyeskedő megjegyzésekkel tarkított vita miatt a szavazást Pázmándy javaslatáról csak másnap lehetett megtartani. Névszerinti szavazáson Pázmándy javaslatát mafdnem ugyanolyan arányban fogadták el, mint ahogyan az augusztus 5-én ülésen az előző döntést. 87 Pap 360-384. p.
