Kertész Botond: Evangélium és szabadság. Az evangélikus egyház Magyarországon 1848-49-ben. Budapest 2002. (Societas et ecclesia 5.)
2. ÁLLAM ÉS EVANGÉLIKUS EGYHÁZ KAPCSOLATA 1848-49-BEN
Országos szinten már nem ment ilyen könnyen a törvény elveinek gyakorlatba való átültetése. Az egyetemes közgyűlés még 1847 novemberében kérte a Helytartótanács egyházi osztályát, hogy a protestánsok sérelmeit orvosló 1844/3. törvénycikket a határőrvidéken is hirdessék ki, a külföldön szolgáló magyar ezredek mindegyikébe nevezzenek ki protestáns lelkészeket, és hogy a monarchia egyetlen tengerészképző iskolájába, a velencei kadét iskolába vegyenek fel protestáns kadétokat is. A kérelem a VKM-hez került, ami áttette azt az illetékes Hadügyminisztériumhoz. 60 A Hadügyminisztérium augusztus 8-án keltezett válaszában kijelentette, hogy a jelen zavaros körülmények között nincs lehetősége intézkedni a velencei kadétiskola ügyei felől. Az örökös tartományokban szolgáló protestánsok lelkigondozását csak úgy lehet megnyugtatóan rendezni, ha pontosan felmérik számukat. Az 1844/3as törvénycikk kihirdetését nem tartják időszerűnek a határőrvidéken, mert az ott kitört lázadást (Jellacic szervezkedése) esetleg még tovább ingerelné. 61 A Hadügyminisztérium válasza tehát mindhárom esetben elutasító volt a külső körülményekre való hivatkozással. Feltűnő, hogy például az örökös tartományokban szolgáló katonák esetében még javaslatot sem tett arra, hogy az igényeket ki és mi módon mérje fel. Bár érthető a hadügy tehetetlensége a pillanatnyi helyzetben, a megoldásra való készség hiányát ez nem magyarázza maradéktalanul. Bár a 20. törvénycikk megvalósulásához nem kapcsolódott közvetlenül, mégis jellemző esetként ide kell iktatnunk Mihail Ostulucky nógrádi esperes VKM-hez küldött levelét, amely egy régi visszásság megszűntetéséhez kérte a minisztérium segítségét. Mint leírta, a megye több településén, katolikusok és evangélikusok egyaránt ünnepnek tartják a szombat délutánt, sőt egyes helyeken a teljes szombatot is, és nem végeznek munkát. Aki mégis mezei munkát végez szombaton, azt a bírók megbírságolják. Mivel sem a katolikus és evangélikus papi, illetve püspöki intés nem használt, ezért fordult a minisztériumhoz. A minisztérium a kérést komolyan vette és utasította az alispánokat, hogy világosítsák fel a népet a szombati munkaszünet erkölcsileg és anyagilag egyaránt helytelen voltáról, és a községi bíróknak tiltsák meg a szabad szombat kihirdetését és foganatosítását. A 20. törvénycikk végrehajtásának részleteiről széleskörű elméleti vita bontakozott ki, elsősorban a PEIL hasábjain. Az eltérő véleményekben közös volt, hogy minden szerző vallotta a politikai szabadelvűséget. A teljesség kedvéért néhány református cikkíró véleményét is ismertetem, mert egyházpolitikai szinten nem volt elvi különbség a két felekezet között. A vita az állami finanszírozásról, és az egyház autonómiájáról szólt. Az alábbiakban az e két tárgyban napvilágot látott főbb elképzeléseket fogom ismertetni. MOL VKM iratai, a Felsőbb iskolai osztály (II 60) 1/5 MOL H 60 1/6
