Kertész Botond: Evangélium és szabadság. Az evangélikus egyház Magyarországon 1848-49-ben. Budapest 2002. (Societas et ecclesia 5.)
1. BEVEZETÉS
nem a politikai, hanem az erkölcsi szabadságról beszél: „Itt erkölcsi szabadság értetik, tehát az a melly szerint az ember azon szabad akaratjánál fogva egyedül arra határozza el magát, mit igaznak jónak üdvösnek ismert el, ellenben valódi rabságnak tekinti, jobb meggyőződése ellen cselekedni." A liberális teológia magyar evangélikus képviselői közül többek között Haubner Máté dunántúli püspököt, Zay Károly egyetemes felügyelőt, Székács József pesti magyar lelkészt, vagy Ballagi Mórt említhetjük. A teológiai és politikai liberalizmus személyükben egymást támogatva haladt a reformkorban. így válhatott pl. a protestáns unió kérdése a nemzeti egység részévé, és kapott az evangélikus Kossuth Lajos tolmácsolásában politikai hangsúlyt. A politikának, és teológiának ez az összefonódása nem volt teljesen problémamentes 1848-49 folyamán sem, de ennek ellenére nem váltak szét útjaik, a liberűis teológusok végig kitartottak a forradalom vívmányai és kormánya mellett. A liberális teológia legfőbb ellenfele ?.?. ortodox irányzat volt, amely eredetileg hitvalló teológia. A racionalizmus által felvetett kérdésekkel szemben ragaszkodott a reformáció korában kialakult kittételekhez. A tudományos teológiai kutatást csak megtért, hívő emberek számára tartotta megengedhetőnek. Legfőbb célja a Szentírás és a hitvallások tekintélyének védelme volt. Az isteni kinyilatkoztatás egyetlen eszközének a Bibliát tartotta, amely Krisztus jelenlétének mindenkori hordozója a világban. Ezzel kapcsolatban Lutherhez, és a reformátorokhoz csatlakozva vallotta a verbális inspiráció tanítását, azaz a Biblia Szentlélektől való szó szerinti ihletettségét. A keresztyén ember ezt a kinyilatkoztatást csak hittel képes felfogni és elfogadni. A kinyilatkoztatás elfogadását a hitvallások tartalmazzák, ezért ezek a Bibliával együtt az egyház életének nélkülözhetetlen alapjai, és a legkisebb változtatások is az igaz hittől való elhajlást jelentenék. A liberális teológiát hevesen támadta, mivel az kétségbe vonta a hitvallások örökérvényűségét, és a kinyilatkoztatással szemben az etikai vallásosságra helyezte a hangsúlyt. Meg kell jegyeznünk, hogy az a szélsőségesen liberális teológia, amelyet az ortodoxia hevesen támadott, nem volt jellemző a magyarországi evangélikus lelkészek és világiak többségére. Ez az ortodoxia Magyarországon elsősorban a felső-magyarországi evangélikusok között volt jelen. 39 Sajátságosan magyarországi helyzet, hogy legmarkánsabb képviselői Milos Mihail Hodzaés Josef Miloslav Húrban, a szlovák nemzeti mozgalom 1848-as lelkészi vezetői voltak az evangélikus lelkészek és tanítók közül kerültek ki. Teológiai alapon támadták a forradalmat es az egyháznak azon képviselőit, akik „egyházukat és hitüket elárulva", mellé álltak. Az ortodoxia mérsékeltebb képviselői azonban, például Szeberényi János bányakerületi szuperintendens, vagy ifj. Sztehlo János eperjesi lelkész kitartottak a forradalom vívmányai mellett. Az ortodox teológiai álláspont tehát nem jelentette feltétlenül a forradalommal való szembefordulást. A harmadik teológiai irányzat a legnehezebben behatárolható, és számarányában is a legkisebb Magyarországon ebben ?z időben. Ez az újpietista, hitvalló irányzat szintén a Szentírás felé fordult s a belső vallásosságra helyezte a hangsúlyt. RGGIV.: 536-539. p.
