Kertész Botond: Evangélium és szabadság. Az evangélikus egyház Magyarországon 1848-49-ben. Budapest 2002. (Societas et ecclesia 5.)
6. MEGTORLÁS AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZBAN
Az evangélikus egyház helyzetét átfogóan Haynau 1850 februárjában kiadott, kilenc pontból álló rendelete szabályozta az ostromállapot idején. 1. A rendelet első pontja megszűnteti az egyetemes és kerületi felügyelők működését. 2. A megüresedett szuperintendensi állásokra adminisztrátorokat jelölnek ki. A kerületek ügyeit az adminisztrátorok az esperesekkel, és az általuk választott világiakkal együtt intézhetik. 3. A felügyelők és (református) főgondnokok tisztét is a kinevezett adminisztrátorok veszik át, akik tervezett intézkedéseiket kötelesek a kerületi hadbiztosság elé terjeszteni. 4. Enyhítettek a gyülekezési tilalmon, így az egyházi alapítványok kuratóriumai, illetve a gyülekezeti közgyűlések összeülhettek, de csak a kerületi hadbiztosság képviselőjének jelenlétében. 5. A püspöki adminisztrátorok javadalmazásáról a főparancsnok - azaz az állam - gondoskodik. 6. Az adminisztrátorok kinevezésükkel azonnal hivatalba lépnek, és ezzel a szuperintendensek működése megszűnik. 7. A hivatalukból felmentett szuperintendensek lelkészi működésüket eddigi gyülekezeteikben tovább folytathatják. 8. Szorgalmazták a négy-négy egyházkerület határainak kiigazítását olyan módon, hogy azok az ország katonai kerületi beosztásához közelítsenek. 9. Végül három evangélikus egyházkerületbe neveztek ki püspöki adminisztrátorokat, Dunántúlra Wohlmuth Lipótot, a bányai kerületbe Chalupka Jánost, a tiszai kerületbe pedig Reisz Sámuelt, akik a kerületi hadbiztosok előtt tettek hivatali esküt. 37 '' Jeszenák János kormánybiztost, a dunáninneni kerület felügyelőjét Pesten végezték ki 1849. október 10-én. 377 Az egyetemes és kerületi felügyelői tisztség megszűntetése, és a gyűlések betiltása gyakorlatilag megszűntette a világiak részvételét az egyházkormányzatban. A világiak befolyásának megszűntetése a lelkészeket kedvezőbb helyzetbe hozta ugyan az egyházon belül - és volt aki örült ennek a változásnak - de az állammal szemben elveszítette legfőbb támaszát, és teljesen kiszolgáltatta az egyházat az abszolutizmus állami adminisztrációjának. Ezt fokozta az a körülmény, hogy adminisztrátorokat neveztek ki, akik megbízatásukat és fizetésüket egyaránt az államtól kapták. A rendeletben megnevezett három egyházkerület sorsára jutott 1850-ben a dunáninneni kerület is, ahol Stromszky Sámuelt mozdították el, és neveztek ki az ő helyére is adminisztrátort. így az evangélikus egyház mind a négy egyházkerületében megszűnt a választott tisztségviselők által történő autonóm egyházkormányzás. A császári biztosok jelenlétében tartott gyülekezeti és alapítványi ülések és a kerületek átalakításának szorgalmazása is azt mutatták, hogy az állam közvetlenül igyekszik irányítani a protestáns egyházakat. Az abszolút állam nyomasztó uralma ezen kívül is számos területen megmutatkozott: az újra életbe lépett cenzúra, az állandó zaklatások tovább nehezítették az egyház életét. Fél évre még a brit biblia-társaság pesti raktárát is bezáratták. Az iskolaügyi rendelkezések is sújtották a protestánsokat. 1849. október 9-én jelent meg Geringer főkormányzó rendlete, amely egyenlőre még csak elvi szinten jelentette ki, hogy Magyarországon túl nagy a középiskolák száma, amelyekben az oktatás színvonala nem megfelelő, ezért „csak veszedelmes politikai agitátorok kerülhetnek ki m Zsilinszky: Protestantizmus 677-678. p. Székács József naplója, MTA kézirattára, Ms 10.653/1 86-88. p.
