Csepregi Zoltán: Magyar pietizmus 1700-1756. Tanulmány és forrásgyűjtemény a dunántúli pietizmus történetéhez. Budapest 2000. (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 36.)

Bevezetés

Bevezetés 1992-ben a Lutheránus Világszövetség ösztöndíjával két félévet töltve Erlangenben kutatási témául Bárány György németországi kapcsolatait tűztem magam elé. Választásom Bárány Györgyre mint szülőfalum alapítójára természetesen esett. Már első nekifutásra kiderült, hogy nem egyetlen személyre koncentráló életrajzot, hanem egy mozgalom monográfiáját kellene inkább megírni, sőt még ennél a monográfiánál is előbbre való feladat volna a kéziratos forrásoknak, elsősorban a magyar pietisták Németországban őrzött leveleinek a közzététele. Hazatérve tudtam meg, hogy az akkoriban elhunyt Tarnai Andor már korábban tervbe vette ezt a kiadást. A Deutscher Akademischer Austauschdienst, az OsztrákMagyar Akció és a Martin Luther Bund ösztöndíjainak segítségével az első tanulmányút után is többször kutathattam a német nyelvterületen, s az itt gyűjtött anyag teszi ki a dokumentum-gyűjtemény legnagyobb részét. Hogy ez a forráskiadás nem teljes, az magától értetődik, mint ahogy a kísérőtanulmány is csak vázlata lehet még egy korszerű hazai pietizmus-monográfiának. Szakmai kérdésekben a szegedi Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék tanárai voltak segítségemre. Módszertanilag sokat tanultam az általuk szerkesztett sorozat (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez) köteteiből is. Nagy könnyebbséget jelentett, hogy a Francke-hagyaték egy része Szegeden mikrofilmen is olvasható volt. A munka folyamán lépten-nyomon az anyag szűkítésére kényszerültem, részben elvi megfontolásból, részben praktikus okokból. A végeredmény ez az irodalomtörténeti szempontú összeállítás lett. A pietizmus hatása a magyarországi művelődéstörténetre ennél természetesen jóval szélesebb, gazdagabb és változatosabb, ám a szegedi Irodalomtudományi Doktori Program hallgatójaként a jelenséget a magyar nyelvű irodalmi termés felől igyekeztem megközelíteni. A teológiai kérdésekre szándékosan nem tértem ki egy később megírandó tanulmányra tartogatva őket. Ami a tér- és időbeli mezsgyék kitűzését illeti: a Dunántúl mint földrajzi egység és a 18. század első fele mint egyháztörténeti korszak igen jól elkülöníthetően rajzolódik ki a forrásokban. A nyelvi és kegyességi határok ezzel szemben kevésbé megfoghatónak tűnnek. Ez a magyarázata annak, hogy kerülni próbáltam a „magyar pietizmus" hagyományos felfogását, s a vizsgálódásba olyan személyek munkásságát is bevontam olykor, akiknek magyar vagy pietista volta nehezen volna bizonyítható, tevékenységük nélkül azonban nem beszélhetnénk ma magyar nyelvű pietista irodalomról.