Csepregi Zoltán: Magyar pietizmus 1700-1756. Tanulmány és forrásgyűjtemény a dunántúli pietizmus történetéhez. Budapest 2000. (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 36.)
Tanulmány - V. Pietizmus és evangélikus egyház
és a latinnal is ismerkedhetnek. Ne legyen család, ahol a gyermekek az alapvető ismeretek híján nőnek föl, ha nincs pénzük a tandíjra, segíteni kell nekik ebben. Aki nem törődik gyermeke taníttatásával, azt temetésén sem szabad tisztelettel említeni. Az utasítás mindenütt a konfirmációi oktatás bevezetésére sarkall, s erre a feladatra a böjti időszakot ajánlja. A felnőttek oktatására a prédikáció, a templomi katechézis, a bibliamagyarázatok, a házi áhítatok és a könyvek szolgálnak. Az igehirdetésben a lelkészek fejtsék ki és alkalmazzák a teljes tanítást, úgy hogy a középpontba az Istenhez történő megtérés és a Krisztusban való hit kerüljön! Az istentisztelet során a felnőtteket is meg kell tanítani a kátéra, hogy otthon válaszolni tudjanak családjuk kérdéseire. A mindennapi folyamatos bibliamagyarázást vezessék be minden gyülekezetben! Ösztönözni kell a híveket az egyéni bibliaolvasásra, s jó könyvek vételére. Ne legyen ház - vagy legalább templom - ima- és énekeskönyv, káté és Újszövetség nélkül! A kegyességi könyvek segítségével tartsanak házi áhítatokat, ahol a templomban hallottakat is beszéljék meg! Még a mezei munkákat is lehet egyházi énekekkel és kegyes beszélgetéssel végezni. 289 Az utasítás élén tehát a katechetikai témák állnak, ezt követi a tradicionális szempontrendszer, majd néhány erkölcsi és egyházfegyelmi pont, melyek szintén a pietizmus programjából származnak: a nagy menyegzők, aranylakodalmak, pasziták, torok, az iskolai Balázs-járás tilalma, s hogy a lelkészek évente kétszer gyűljenek egybe közös úrvacsorára, egységük és kölcsönös szeretetük kifejezéseképpen. Az Instructio felveti azt a kérdést, hogy ideális vagy valós állapotot tükröz, azaz kívánalomnak vagy követelménynek kell tekintenünk. Bárány György imént idézett halotti búcsúztatójából kiderül, hogy egyes helyeken ezek az újítások már megvalósultak, csak az nem becsülhető föl pontosan, hogy milyen széles körben terjedtek el. Ugyanez a kérdés más oldalról úgy fogalmazható meg: kissé elkésett reformprogramként vagy a pietizmus vívmányainak összegzéseként értelmezhetjük és értékelhetjük-e a szöveget. Ez azért sem mindegy, mert másfél évvel a dokumentum megfogalmazása után mind Sartoris János és Bárány György, e reformok fő szorgalmazói, mind Bárány János, e sorok papírra vetője halottak. A század második felének egyháztörténete az utóbbi felvetést tűnik igazolni. Bárány János szuperintendens-utódai, Balog Ádám, Perlaki Gábor, Hrabovszky Sámuel, Nagy István valóban örökségüknek tekintették a pietisták által meghonosított újításokat. 2 '* 1 A Dunántúlon betelni látszott Friedrich Wilhelm Beer jövendölése (81): „De egyre hiszem, hogy az egész külső kultusz megfog nálunk szűnni, és akkor ezek a cseh és magyar könyvek a pincékben és kamrákban jobban fognak prédikálni, mint most a lelkészek. " 2m Erasmus Paraclesis-cnck (1516) gondolata visszhangzik itt: „Bárcsak ebből dalolna valamit az eke nyomán a földmíves, ebből dúdolna a vetélő ütemérc a takács, efféle történetekkel űzné cl unalmát az utas! Ebből merítené beszélgetése tárgyát minden keresztény!" Payr 1898. 168; Szent-Iványi 1935. 332-333.
