Csepregi Zoltán: Magyar pietizmus 1700-1756. Tanulmány és forrásgyűjtemény a dunántúli pietizmus történetéhez. Budapest 2000. (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 36.)
Tanulmány - V. Pietizmus és evangélikus egyház
roni, Johann Egerland pedig győri. Az ő esetükben minimum kétnyelvűséget kell feltételeznünk, de Schwartzwalderről konkrétan tudjuk, hogy három nyelven prédikált híveinek (37). Erre azért volt szükség, mert Tolnában kezdetben a magyarok és németek között szlovák evangélikusok is voltak. A szlovákok papjai az északi megyékből származtak (közülük Péter Velits és Ján Kerman magyarul is jól beszéltek), a magyarokéi persze a Nyugat-Dunántúlról jöttek. Feltűnő a győriek nagy száma: Bárány György, Tatay István, Johann Egerland, Balog Ádám. Még tanulságosabb, ha a Báránynál szereplő személyek iskolázottságát vizsgáljuk: a nevek felét sikerült egyetemi matrikulákban föllelnem, ez az arány jóval a dunántúli átlag fölött van. 274 Az egykori egyetemi polgárok biztosan nem meggazdagodni jöttek ide: fizetésük sokszor nem volt, a soproniak, pozsonyiak, győriek, bécsiek alamizsnáiból éltek (37, 47, 50, 67). A biztonságukat sem szavatolta senki: kóbor rácoktól és vármegyei tisztviselőktől egyaránt félhettek (50, 57, 85, 86). Michael Weiß a balsikerű 1737-es hadjárat után komolyan számolt a török visszatérésének a veszélyével is (77). Talán közelebb visz az „alapító atyák" motívumainak megértéséhez, ha végignézzük, milyen német egyetemeket látogattak. Lipcsében Johann Gustav Kastenhoffer diákoskodott, Jénában (Bárányon kívül) Georg Adam Kolb járt, Tübingenben Michael Weiß és Konrad Leopold Tieftrunk tanult, az utóbbi innen ment át Altdorfba. A többség hallei diák volt: Jeremias Schwartzwalder, Bárány György, Andreas Christoph Wider, Friedrich Samuel Bertram, Tatay István és Jakob Friedrich Gauppe. Ezzel szemben a rivális akadémián, Wittenbergben csupán hárman jártak: közülük is Johann Egerland és Balog Ádám számára a győri lelkiség maradt meghatározó, s Ratkóczy Miklós sem különbözött össze teológiai kérdésekben apósával, Bárány Györgygyei, sőt még előszót is írt annak kátéjához. A fentiek alapján is nyugodtan kijelenthető: a tolnai lelkészek között az esperesük, Bárány által képviselt jénai-hallei pietista irányzat általánosan elfogadott volt. Hogyan került ide ez a sok hallei? Mint láttuk, Bárány és Schwartzwalder egyidőben, egymástól függetlenül érkeztek. Tatay Istvánt már biztosan Bárány hívta el a győri konrektorságból, Widert meg a pozsonyiak küldhették hozzá. Bertrammal már más a helyzet, az ő pályájáról Bél Mátyás árul el valamit Dániel Krmannhoz 1722ben írott levelében. 275 Valószínűleg ezidőtájt érkezik Jakob Friedrich Gauppe is Nagyszékelybe, bár ő csak 1726-ban nyeri el az ordinációt. Önéletrajzában páratlan nyíltsággal vall pietista elkötelezettségéről: „Tanulmányaimat mind a hazai gimnáziumban, mind Tübingenben végeztem, valamint a szász Halléban tisztelendő Francke, Breithaupt, Anton és Lange tanáraim vezetésével." 276 274 Más kérdés az, hogy ezek a tanult emberek sokszor nem állták meg a helyüket: Kolbot és Ticftrunkot saját híveik küldték cl. Ld. 70, 84; továbbá Tricbnigg-Pirkhcrt 1929.; Schmidt J. 1932. 275 Bél 165. 276 EOL G I. 19(48).
