Csepregi Zoltán: Magyar pietizmus 1700-1756. Tanulmány és forrásgyűjtemény a dunántúli pietizmus történetéhez. Budapest 2000. (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 36.)
Tanulmány - III. Nyomdatitkok és szerzőségi kérdések
Bár a következő években a dunántúliak kiadói tevékenysége felélénkült, a szükség az ima- és énekeskönyveket, a bibliai szemelvényeket valamint a kátékat követelte, amelyek mellett a vaskos Arndt-könyv megjelentetése egy újabb évtizedre a háttérbe szorult. Az Arndt-fordításra vonatkozó következő adat csak 1734-ből bukkan föl, ekkor azonban már a nyomdai kézirat elkészítéséről van szó. A munka valószínűleg azért is vált aktuálissá, mert az 173l-es Carolina Resolutio következtében megnőtt az igény az áhítatoskönyvekre. A rendelet ugyanis a magánvallásgyakorlatot, azaz vallásos könyvek családi körben való olvasását kifejezetten megengedi. Ezt a lehetőséget használták ki a protestánsok, hogy házi összejövetelekkel helyettesítsék betiltott istentiszteleteiket. Az arndti Igaz keresztyénség elöljáró beszédében Sartoris János világosan elmondja, hogy quasi posztillás kötetnek is szánja a könyvet (25.§): „Mindazáltal havalaki az ö Vasárnapi vagy Innepi buzgóságának előbb mozdítására az Evangéliumokhoz illendő matériát akar olvasni, annak számára akarván kedveskedni, ezen könyvet a' Vasárnapokra 's innepekrefel osztottam. El olvasván azért az Evangéliumot az uj Testamentumból vagy Bibliából, fogjad azokat a' Részeket, mellyek arra a napra rendeltettek, a' mint az hátra tétetett Laistromból ki tetszik, olvassad magadnak és tselédednek javára, mondj egynéhány éneket és imádságot, vagy a' mit olvastál magad szavaiba foglald bé, és terjeszd Isten eleibe, igy a' Szent napokat héjában nem töltötted, ha bátor vagy az időnek alkalmatlansága és más Isten előtt téged menthető okok miatt az Ur házába nem mehettél, vagy ha voltál, a' napnak hátra maradott részét is kegyességnek gyakorlásában, a' mint illik, töltheted." Az idézett elöljáró beszéd szerint (12.§) ugyanerre a célra szolgálhatnak Friedrich Rogallen és Abraham Wolf - eredetileg lelkészeknek szóló - Atyafiságos serkentései. A ruszti evangélikus gyülekezetben őrzött Haynóczi-hagyatékban található Sartoris Jánosnak hat Haynóczi Dánielhez 1734-35-ben írott levele, melyek az Arndtfordítás kiadástörténetét érintik. 1734. augusztus 24-én arról számol be Sartoris a soproni rektornak, hogy Vázsonyival közösen elkészítették az Igaz keresztyénség fordítását, csupán a letisztázás és a végső javítások vannak hátra. Éppen ehhez kéri Haynóczi segítségét, hogy keressen erre a munkára diákjai között alkalmas írnokokat (61). Szeptember 13-án már elismeréssel fogadja Sartoris a küldött mintát, csupán arra hívja fel a figyelmet, hogy a Z betűt ne német módra 3-nek (mert ez könnyen ßnek olvasható) írják a másolók, akiknek magyar kézírását - úgy véli - még német nyomdász is el tudja olvasni (62). Hogy itt külföldi vagy hazai nyomdászra gondol Sartoris, nem állapítható meg egyértelműen. Október 4-i keltezéssel Sartoris végleges megbízást is ad a másolónak, amennyiben az elfogadja a felkínált fizetséget. Megemlíti, hogy a fordítást kiegészíti a stokholmi és a lipcsei kiadás jegyzeteivel, hogy a szöveg heterodox félreértelmezésének elejét vegye (vö. az elöljáró beszéd 24. §-ával). Ekkor számol be arról az értesüléséről
