Csepregi Zoltán: Magyar pietizmus 1700-1756. Tanulmány és forrásgyűjtemény a dunántúli pietizmus történetéhez. Budapest 2000. (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 36.)

Tanulmány - III. Nyomdatitkok és szerzőségi kérdések

bánnak még mindig tartozott. Türelmét kérte, az utolsó fillérig meg fogja fizetni tartozását, nehogy miatta keveredjenek rossz hírbe a magyar diákok (15). Erre a veszélyre maga Francke is figyelmeztette Bárányt, biztatva, hogy mihamarább rendezze nyomdaszámláját: a hallei polgárok nem olyan türelmesek, mint ő maga, s különösen a nyomdászokat nem szabad a magyarokra haragítania (16)! További törlesztésekről nem tudunk, az viszont biztos, hogy Orbán többé nem vállalt munkát magyarországi megbízó számára, s nem jelent meg más magyar mű a műhelyében. Orbán életében két magyar könyv látott még napvilágot Halléban, mindkettő apósánál, Christoph Andreas Zeitlernél: Freylinghausen teológiai kompendiuma Bél fordításában Torkos Andrásnak szóló ajánlással (1713)"

4 és Gerengel Simon népszerű Summája (1715)

115 talán Tatay István közreműködésével, aki soproni diákként barátkozhatott meg „a Gerengelius"-szal. Orbán ekkor már biztosabb partnerekkel szerződött: 1712-től a Canstein-féle bibliatársaság számára dolgozott."

6 A 1720-as években Vázsonyi Márton győri rektor két ízben is kérte Franckét újabb fordítása, Kortholt Christian Súlyos Papi Terhe kiadására (39, 43), de nem kapott kedvező választ, noha ekkor is volt győri diák Halléban, aki közreműködhetett volna a munkában: Torkos Justus János. A mű végül Lipcsében jelent meg 1726ban,

117 ugyanabban a nyomdában, ahol ekkor Bél Mátyás jelentette meg Újtestamentumát."

8 Valószínűleg ő vagy megbízottja"

9 volt az, aki Vázsonyi könyvét is kiadatta. A Súlyos Papi Terhet pietista ajánlói is érdekessé teszik számunkra: approbálja Torkos András győri lelkész, s „commendállyák" Csereti Mihály, Károlyi István, Tóth Sipkovits János és Bárány György. A hallei pietisták magatartása ebben az ügyben hasonló volt ahhoz, amit magyar kezdeményezésekkel kapcsolatban már láttunk: kezdeti támogatás után átadták a feladatot „kirendeltségüknek", ez esetben talán a pozsonyinak. Hogy a magyar könyvkiadás biztató kezdetek után elakadt Halléban, nemcsak az egykori szerencsétlen adósságnak volt a következménye. A szállítási nehézségek is a nyomtatványok közelebbi vagy hazai előállításának kedveztek, noha a cenzúra megkerülése rizikóval járt.'

211 114 Pctrik 1.832. Címlapfotó: Raabc 1995. 44. A korrektor Wagner György lehetett, akinek ugyanebben az évben magyar gyászversét is kinyomtatta Zcitlcr: 5. 115 Pctrik 1.888. Vö. Krupccz 1895. 347. '"' 1732-ig csak a teljes német Biblia 62 kiadásban jelent meg nála. Ncuß 1933. 17; Köster 1984. 105-117. 1,7 „Jéna" [Lipcse ?], 1726. Pctrik 11.452. A művet Szelestei N. László kötötte (közvetett vizsgálatok alapján) lipcsei nyomdához, ám V. Ecscdy Judit szerint nem tart még ott a hazai könyvészet, hogy kétségbevonja a jenai impresszum valódiságát (Ecscdy 1996. 62). Mindenképp gyanús, hogy a címlap csak helyet tüntet föl, nyomdát nem! m Szelestei 1993. 130; Cscprcgi: MKSz 1996. 380. "'' Talán az ekkor Lipcsében tanuló Németh Sámuel? Ha a mű valóban Jénában jelent meg, akkor Elias Milctz jöhet szóba mint a szöveg gondozója. m Ecscdy 1996. 29-30, 54-55.