Csepregi Zoltán: Magyar pietizmus 1700-1756. Tanulmány és forrásgyűjtemény a dunántúli pietizmus történetéhez. Budapest 2000. (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 36.)
Tanulmány - II. Centrum és periféria
hard Suke pedig wolffiánus volt 87 -, ez azonban csak annyit jelentett, hogy a pietista hívek ezentúl kizárólag a dán kápolnát látogatták, mely amúgy is népesebb volt. Valószínűleg Möllenhoff működéséhez fűződik a szegények rendszeres segélyezésének megszervezése, valamint az, hogy a bécsiek egyre nagyobb közösséget vállaltak a magyarországi protestantizmussal. A gyűjtésekre vonatkozó feljegyzések ugyan többnyire későbbiek (1738-tól kezdődnek), 88 ám azt, hogy Möllenhoff tudatosan ápolta magyarországi kapcsolatait, számos forrás bizonyítja. 89 Maga és munkatársai, Gottfried Wilhelm Obuch (1707-1745)* és August Gottfried Pauli 91 sűrűn megfordultak Pozsonyban, de látogatásaik már nemcsak az ottani nyilvános evangélikus vallásgyakorlatnak szóltak, 92 hanem a líceum Jénát és Hallét megjárt tanári karának is. Tapasztalataikról, a hallott hírekről azután rendszeresen beszámoltak Gotthilf August Franckénak. 93 A segélyezés Magyarországra való kiterjesztésével jött létre az „Ungarische Cassa", amelyet Christian Kortholt (1709-1751) 94 átvett elődjétől, az alkalmi gyűjtések mellé állandó alapítványokat szerzett, és személyes kapcsolatokat épített ki távolabb élő magyar lelkészekkel is. Látható tehát, hogy a közvetlen hallei hozzájárulás helyébe a bécsi „halleiek" segítsége lépett. Az ígéret, amit August Hermann Francke tett Bárány Györgynek egy későbbi vállalkozás anyagi támogatására, nem maradt üres szó, csak éppen nem őmaga, illetve utódja, Gotthilf August váltotta be, hanem az általuk felépített hálózat bécsi körének köszönhetően teljesedett be. Egészen hasonló történet játszódott le valamivel északabbra is. A már említett szláv könyvkiadó műhelyt az 1720-as években Haliéból „kitelepítették" a lausitzi Laubanba, a cseh-morva-sziléziai-magyar határok közelébe, azaz az olvasók közvetlen szomszédságába. 95 Ebben politikai okok is szerepet játszottak (a porosz Halle neve gyanúsan csengett a Habsburg birodalomban). Ennek a műhelynek volt már a császár fennhatósága alatt élő könyvterjesztője a briegi Sámuel Trautmann, 9f ' aki többek között a kassai Asbóth Ádám leveleit is továbbította (56, 58, 59). Kezdetben a Bécsben élő pietisták is még csak közvetítőként mű" 7 Ld. Sander 1784. 487. Vö. Kuhnert 1953. 99-111. m Sander 1784. 602; Stubbc 1932.; Sccfcldt 1967.; Johann Hieronymus Chemnitz: Vollständige Nachrichten von dem Zustande der Evangelischen und insonderheit von ihrem Gottesdienste bey der Königlich Dänischen Gesandtschafts-Capelie in der Kayserlicheti Haupt- und Residenzstadt Wien. H.n. 1761. 30, idézi Otto 1886. 129. K " Ld. az Atyafiságos serkentések ajánlását, mely szerint a kiadás költségeit Möllenhoff biztosította; továbbá: Schmcrsahl 1751. 231-244; Kovács 1999. 254. Halléban 1730. május 15-től tanult, 1734-1736-ig Bécsben informátor Heinrich von Palm családjánál. *1711; Halléban 1730-tól diák és árvaházi informátor; 1734-1737-ig Bécsben házitanítóskodik a Thai családnál. ' a Amint ez általános volt: Edelmann 1976. 82. Ld. SBPK-FN Kapsel 27. Fasz. 16-18. 1,4 Bécsi dán követségi lelkész 1736-1742. Ld. 77. " Skalsky 1910.; Winter 1954. 108-109, 121; 1955. 129, 210, 239-240, 265. * Cscpregi LKW 1997. 177-178; Matwijowski 1998. 240-241.
