Csepregi Zoltán: Magyar pietizmus 1700-1756. Tanulmány és forrásgyűjtemény a dunántúli pietizmus történetéhez. Budapest 2000. (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 36.)

Forrásgyűjtemény - 100 forrás

99 Bárány György Gotthilf August Franckénak Sárszentlőrinc, 1756. február 13. Két éve kapta meg levelét az imádkozás tanításának kérdésében. ígéretet kapott két könyvre, Francke Schriffimässige Anweisung recht und Gott wolgefällig zu beten c. traktátusára és a Glauchisches Gedenck-Büchleinre, de ezek még nem érkeztek meg hozzá. - A wittenbergiekkel terminisztikus vitába keveredett. Vitairatát tavaly augusztusban elküldte Bécsbe Peter Nicolaus Schmidt dán követségi prédikátorhoz, aki akkor tért vissza mecklenburgi hazájába, s megígérte, hogy átadja az iratot a lipcsei teológiai karnak. Azóta várja a kar állásfoglalását. Kéri, hogy érdeklődjék hallgatói vagy barátai útján Lipcsében, hogy megkapta-e a kar a kéziratát, s várjon-e válaszra, s ha nem, miért nem? Ráadásul egy wittenbergi szlovák nyelvű írásában magát a királyt szólítja fel a pietisták kiűzésére (itt az pietista, aki Halléban tanult). Ha nincs remény a kar állásfoglalására, kéri, hogy legalább az 1709 körül Lipcsében a pietizmusról kiadott állásfoglalást küldje el, ha még pár példány feltalálható. Ebből ő 3 példányt hozott haza, de még a sajátját is elajándékozta. Ha a régi kiadás már elfogyott, s újra nyomnák, érdemes volna kiegészíteni az ő- részben új - 15 érvével, melyekkel Adam Rechenberg álláspontját támasztja alá a Szentírásból a bűnbánat sürgetéséről. Azért is kellene a lipcsei állásfoglalás, mert 10 év alatt 3 szuperintendensüket temették, a negyediket királyi parancsra mozdították el, most az ötödiknek gyűjtenek szavazatokat, de a széthúzás sebe mindig felszakad. A kar véleménye viszont mindenkit elnémítana. Ha Schmidt nem adta át a kéziratot, hol kell őt keresni? Mi a teendő? Mivel lehet a választ siettetni? Mindeme gondjait reábízza. Iesum crucifixum, unicum salutis auctorem in salutem! Summe Domine, Fautor in visceribus Christi colendissime! Die 25. Maii duo elabentur anni, quo e grata dextera Tua literas accepi.

1 Coeperamus, tum consultavi de exercitio precum memoriali eiusque catechetica institutione. Accepi etiam in promissis beati parentis Vestri libellum Von gebet et alterum Glauchisches gedenckbuchlein, sed commodae occupationis defectu impeditum. Nunc nova ratione necessitor ad Vos scribere. Tum forte obiter significaveram me controversiae terministicae odiosae intricatum cum zelotis Wittenbergensibus (qui ipsum terminum peremptorium semper stúdiósé vitavi, evitare tarnen non potui).

2 Postquam controversiam absolvi, ipsis Calendis Augusti anni superioris Viennam misi per collegam et confratrem confidentissimum sine involucro et sigillo, qui tradidit et commendavit manuscriptum summe reverendo domino Petro Nicoiao Schmidt excellentissimae legationis Danicae concionatori, qui tum plane iter in pátriám, ducatum Mecklenburgicum parabat. Acceptavit manuscriptum et promisit se Lipsiae facultad theologicae redditurum. Ex eo tempore avidissime expectavi theologiae facultatis breve iudicium et responsum. Quia vero iam ultra medium annum nihil ea de re auditur, per tertium explorare debui silentii causam. Neminem autem habui praeter summe reverendam Dignitatem Vestram, per quem explorare possim. Quaeso obnixe Dignitatem Vestram, resciat apud theologos Lipsienses per studiosos aut amicos, an illud manuscriptum acceperit facultas theologica et an aliquod iudicium ac responsum sperandum necne. Si non sperandum, qua caussa? Cum praeter scandalum ex discordia ortum inventus est zelota Vittembergiensis, qui publicato Bohemico idiomate libello ipsam regiam maiestatem