Csepregi Zoltán: Magyar pietizmus 1700-1756. Tanulmány és forrásgyűjtemény a dunántúli pietizmus történetéhez. Budapest 2000. (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 36.)

Forrásgyűjtemény - 100 forrás

gyakorlatot, az illetékesek pedig azt hívén, támogatójuk akadt az udvarban, nem zaklatták ókét. 1122-ben ráadásul Claudius Florimund von Mercy megvette Philipp Wenzeslaus von Zinzendorf* grój birtokait, s ezeket főleg evangélikusokkal telepítette be. - 1718-ban a gyönkiek elzavarták a részeges Molitorist, s meghívták Bárányt. Annak nem volt kedve ugyan menni, de megorrolván a nagyvázsonyiakra, mégis kedvező'választ adott. Ugyan felesége, és Zichy Imre gróf, akinek a lányait oktatta, tiltakozott, egy éjjel mégis útnak indult. III. 24-én reggel ért Szabadhídvégre, ahol a Sió révjénél két evangélikus lelkésszel találkozott. Az egyik Péter Velits tabi, a másik Ján Kerman magyarkeszi lelkész volt. Abban az évben csapatostul jöttek a német telepesek. 1719-ben Bárány agyönkieket Dénes Istvánra bízva átment Györkönybe. Ekkor alakult Nagyszokoly (előbb Magyarkeszifúiájaként, majd örököseként), aztán Varsád (Kalaznóval), majd Majos Johann Michael Schilson báró" birtokán (Hidassal és Cikóval), továbbá Izmény, Kismányok, Mucsfa és Bátaapáti, ezután Kistormás (melyhez később Felsóhána csatlakozott), Mórágy, Tófű, Vájta (Fejér megyében), végül Lápafő': ez később református lett. 1722-ben Györkönyből vált ki Sárszentlőrinc, ennek Nagyszékely lettfiliája. í 723-ban alakult Zomba és Keszóliidegkút, ugyanekkor Somogyban Torvaj és Bábony, valamint Tolnában Bikács. Később jött létre Mekényes Baranyában az Esterházy-birtokon, Somogyban pedig Kötcse és Fiad. - 1725januárjában volt Sárszentlőrincen az első egyházi gyűlés, ahol Tatay István távollétében a később Modorba távozott Andreas Christoph Widert választották a németek felügyelőjéül. - 1725 szeptemberében Simontornyára citálták a lelkészeket, a reformátusoknak megtiltották a szolgálatot, az evangélikusokat pedig egy havi határidővel kiutasították a megyéből, de Száraz György személynök

16 Pesten leállította az üldözést. Addig azonban odalett Fadd és Nagyszékely, részben Majos is. 1726-ban Sárszentlőrincet is el akarták pusztítani, Bárány könnyű szívvel távozott, mert addigra éppen végigmagyarázta itt az Újszövetséget, ám három év után végül visszahívták, addig Bödő Mihály helyettesítette. 1730 körül megismétlődött ez az üldözés, az utolsó háborgatást 1742-ben a pécsi püspök'

7 látogatása jelentette. Ekkor vették el a mekényesi és dúlták föl az izményi imaházat haranglábastul. Tengődön, Nagyszokolyban és Medinán a tetőt később helyreállították. Evangélikus lelkészek: Gyönk: Molitoris András, Bárány György, Dénes István, Kelemen Márton,'" Balog Ádám.

19 Györköny: Bárány György, Tatay István. Vájta: Kis Péter tanító,

2

" Miszlai András. Bikács: Salamon István jegyző. Varsád: Jeremias Schwartzwalder, Georg Adam Kolb, Johann Karl Reichard, Konrad Leopold Tieftrunk,

2

'fakob Friedrich Gauppe, Johann Gustav Kastenhoffer

22 Michael Weiß. Sárszentlőrinc: Bárány György, Bödő Mihály, Bárány György. Kismányok: Walther, Andreas Christoph Wider, Michael Weiß, Vörös Zsigmond. Izmény: Walther, Bárány István. Majos: Friedrich Samuel Bertram, fohann Egerland, Andreas Christoph Wider. Zomba: Tonsoris Ferenc," Dienes Sándor.

24 Kistormás: fohann Nikolaus Marsilius Tonsor, Jakob Friedrich Gauppe, Johann Rudolph Waither," Bárány István. Mekényes: Tonsoris Ferenc. Lápafő: Tonsoris Ferenc. Magyarkeszi: Ján Kerman, Járfás András, Tomcsányi György.

26 Nagyszokoly: Járfás András, Szilvágyi István,

27 Ratkóczy Miklós.

2H Tab: Peter Velits, Tomcsányi György, Ján Masnitius.

29