Csepregi Zoltán: Magyar pietizmus 1700-1756. Tanulmány és forrásgyűjtemény a dunántúli pietizmus történetéhez. Budapest 2000. (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 36.)
Forrásgyűjtemény - 100 forrás
82 Bárány János Haynóczi Dánielnek Felpéc, í 740. szeptember 7. A Michael Weißnak szóló borítékot továbbította! a beszédgyújteményt örömmel vegyes szomorúsággal olvassa. Johann Christoph Deccard sorsa lesújtotta. Csodálkozik, hogy ennek a jénai Societas Latina elnökéhez intézett leveléből akkora zűrzavar támadt. Sejti, ki lehetett a bajkeverő. Perlaki (József] ugyanilyen sorsot szánt neki is: megpróbálta híveit ellene hangolni. - Köszönetet mond a soproni konventnek a számára nyújtott egyetemi ösztöndíjért. Vácott dühöng a ragály, Győr körül lezárták az utakat. Kutsán István Sopron felé kacsingat, támogassa őt szándékában! Clarissimo ac doctissimo Danieli Hainotzi, Fautori et Praeceptori venerando S.D.P Iohannes Bárány. Et primas Tuas cum fasciculo ad Weisium et alias has cum alio dissertissimarum Tuarum orationum accepi: quorum alteris iam pridem promoto fasciculo satisfecisse me existimo, alteras maiorine cum iucunditate, an moerore legam, haereo. Singularis benevolentia in me Tua et liberalitas gratulari iubet, fátum vero optimi Decardi non potest non pessime adficere. Conscius omnino sum litterarum, quas vir meliori fortuna dignus ad directorem societatis' exaravit, et exhorresco has inde turbas exortas fuisse. 2 Vellern auctorem turpis delationis nosse, quamquam propemodum conicio, taceo tarnen, quum sciam Te non coniectura, sed certis indiciis intelligere nefarium hominis ausum, qui ideo doctorum virorum monumenta aucupatur, unde, quod calumnietur, habeat. Sed quid miror hoc viro in celebritate versanti contingere? quum nec ipse quidem in his tenebris a pessimorum hominum iniuriis tutus sim. Eandem mihi Perlaki, homo, quem Deus, ut dignus est, habeat, praeceps et livore insano vehemens fortunam meditabatur: qui nuper clam noctu ad nostros divertit, animosque meorum, quantum poterat, verbis petulantibus et mordacibus avertere studuit, sed fefellit hominem impii consilii conatus. Ceterum, quod tam liberális es in gratiis agendis, Tuae adscribo humanitati, quae quum lenissimum officium conduplicato compensaverit, tarnen debere se existimat. Ne tarnen non nimium Tua benevolentia uti videar, etiam atque etiam rogo, ut has nostras ad sanctiorem Vestrum senatum missas verbis, quam potes, exornes maximé. Gratias ego iis pro beneficio academico ago tardas quidem, sed debitas, sed veras et animi affectibus proficiscentes. Absolutissimae vero illae fuerint, si Tua commendatio accesserit. Vale, itineras ad Iaurini confinia iterum custodibus impediuntur, lues enim, quae aliquantum desaeviisse videbatur, Vatzini crudelissime grassari fertur. Deus immortalis haec mala a nobis quam remotissima esse velit! Vale iterum iterumque! Föpétz, 1740. die 7. Sept.
