Csepregi Zoltán: Magyar pietizmus 1700-1756. Tanulmány és forrásgyűjtemény a dunántúli pietizmus történetéhez. Budapest 2000. (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 36.)

Tanulmány - II. Centrum és periféria

és a szorgalom önmagában is érvényesülhetett. A Franckesche Stiftungen egyedülál­ló szociális intézményei nagyban hozzájárultak az egyetem felemelkedéséhez. 34 Jénában Johann Franz Buddeus (1667-1729) 35 és veje, Johann Georg Walch, s rövid ideig Johann Jacob Rambach (1693-1735), a hallei Joachim Lange veje tekint­hetők a pietizmus közvetítőinek. Buddeus Haliéból jött át 1705-ben professzornak, s ha nem is volt egyértelműen a hallei pietizmus képviselője, több magyar diák éppen az ő hatására ment tovább Haliéba (pl. Bárány György). Jéna mint a magyarok által hagyományosan látogatott egyetem 3r ' is kivételesen fontos a magyarországi pietizmus szempontjából. Politikailag kevésbé volt gyanús, mint a porosz Halle, ám aki pietista szellemre vágyott, azt itt ugyanúgy fellelhette. 37 Jellemző, hogy még Francke nevelt­jei, Bél Mátyás és Johann Matthias Marth is 1719-ben ide küldik el Sartoris Jánost és Tomka Szászky Jánost, nemcsak taktikából, hanem meggyőződésből. 38 Herbert Peukert olyannyira hangsúlyozza a jénai egyetemnek ezt a nyilvánvaló kapcsolatát a pozsonyi iskolával, hogy annak még hagyományos „das kleine Halle" gúnynevét is megkérdőjelezi. 39 Érdekes adalékot nyújt Jéna-képünkhöz Georg Buchholtz 1713-as útinaplója: magyarországi ismerőseivel Jénában még lefekvés után is a pietistákról vi­tatkoztak. 4 " A Dunántúlon működő jénai diákok voltak többek között: Kövesdi Já­nos, Bárány György, Vázsonyi Márton, Sárosi János, Georg Adam Kolb, Sartoris Já­nos, Tomka Szászky János, Paul Pitroff, Bárány János, Haynóczy Sámuel. Az eleinte igen konzervatív lipcsei egyetem teológiai karán 1699-től Spener veje, Adam Rechenberg (1642-1721) képviselte a pietista eszméket. 41 Az ő hallgatója volt a szergényi Károlyi István és a soproni Kövesdi János is. Am Rechenberg halála után is fontos szerepet játszott a vásárváros a magyar pietizmus számára, hisz itt jelent meg 1726-ban Bél Mátyás magyar Ujtestamentuma és Vázsonyi Márton Kortholt­fordítása. 42 Az ekkori diákok (a kőszegi Németh Sámuel és a később Varsádra kerülő Johann Gustav Kastenhoffer) is kaphattak itt pietista impulzusokat. Ahogyan az egész württembergi egyházban, úgy a tübingeni egyetemen is a Hochstetter család volt a speneri pietizmus fő szálláscsinálója. Ugyan Johann And­reas Hochstetter 1677-től volt a tübingeni Stift ephorusa, majd professzor és szuper­34 Mühlpfordt 1992. 281-282. 35 TRE 7,316-317 és 16,559-563; Wotschkc 1928. 28-31; 1935. 3 " Ld. Haan 1858.; Mokos 1890. 37 Winter 1955. 220. 38 Sartorist es Tomka Szászkyt Marth ajánlotta Buddcusnak 1719. május 8-án, ill. szeptember 13­án kelt levelében (Jéna UB Handschriftenabteilung, németül közli Fcyl 1960. 66-67; eredetiben idézi Szelestei 1986. 26.j.). A döntést Sartoris hazatértekor 1724-ben Bél Mátyás indokolta Dániel Krmannal szemben (Bél 230). Ugyanekkor Marth így írt Buddcusnak: Haliénak rossz a híre, Wittenberg Róma szerepében tetszeleg, Lipcse túl drága, Tübingenben Christoph Matthäus Pfaff irénikus tanai váltanak ki visszatetszést, így egyedül Jéna maradt diákjaik számára (Fcyl 1960. 67-68). 3) Peukert 1958. 147. Pozsony gúnynevéhez ld. Jcvcrus 1729. 126-127. 411 „In lecto sinc ccssationc de Pictistis disseruimus." Itincrarium aug. 26. Idézi Peukert 1957/58. 41 Leube 1975. 153-267; Peters 1997.; TRE 20,721-729. 42 Szelestei 1993.

Next

/
Thumbnails
Contents