Csepregi Zoltán: Magyar pietizmus 1700-1756. Tanulmány és forrásgyűjtemény a dunántúli pietizmus történetéhez. Budapest 2000. (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 36.)

Forrásgyűjtemény - 100 forrás

6. Járfás András cv. lelkész: szül. Sopron megyében, 1706-tól ncmcskoltai lelkész, rövid ideig Pakson szolgált, 1722-tól Magyarkcszibcn és Nagyszokolyban működött. 7. Büki Ferenc cv. lelkész: szül. Cákon, Pápán és Győrött tanult, ord. 1706-ban, 1725-ben Kcmcncssömjénben találjuk. 8. Nigrini János cv. lelkész: szül. Kcmcncsmagasiban, Korponán tanult, egyedi rektor, majd 1706-tól vásárosfalusi lelkész lett. 1725-ben és 1750-ben Csikvándon találjuk. 9. 1708-ban győri magyar kántor. 32 August Hermann Francke Bárány Györgynek [Halle, 1715.] Novemberi levelét megkapta, de a Győrből írottakat nem. Örömmel fogadta nagyvázsonyi beszámolóját, s állhatatos szolgálatra buzdítja. Kérését nem teljesítheti, de tanáccsal szolgálhat: Az iskolaalapítás terve dicséretes, de a megvalósítás eszközeit nem helyesli. Ha nincs elegendő pénze és ábrahámi hite, álljon el szándékától! Nem volna méltó visszaélni az itteni patrónusok bőkezűségével, akik az indiai és a szibériai missziót máig áldozatkészen támogatják, s akikhez nyomorúságával mindenki fordul. Közbenjárását most azért tagadja meg, mert amúgy sem lendítene semmit az ügyön, később viszont annál eredményesebb lehet. Még nyomósabb érv az, hogy a tervezett iskolához 10 000 tallér sem volna elegendő, ennek pedig ő csak harmincad vagy negyvened részét tudná előteremteni. Kölcsönre ne is gondoljon, hisz aki nem tud segélyt folyósítani erre a célra, az hitelezni sem fog! Amenynyiben a hallei intézményeket próbálja utánozni, félő, hogy rossz úton jár. Vir plurimum reverende inque Domino nostro Iesu Christo ex animo dilecte et colende! Quas ad me die 26. Novembris anno prioré dedisti literas, recte proximo quidem mense Februario accepi.' At inde quas a schola Iaurinensi olim ad me seripsisse perhibes, ad manus meas non pervenerunt.

2 Quam vero grata mihi fűit, quae de Tua ad munus pastoris ecclesiae Vasonensis vocatione, tum de fide, qua exequi officium Tibi a Domino gregis mandátum studes, imprimis vero de exoptati successus initiis, quibus labores Tuos Deus sibi probari testatur, narrasti, id Tu ipse me indicente facile intelligis, quippe persuasus nihil mihi nunciari gratius posse iis, quae ad regnum gloriamque Iesu Christi amplificandum pertinent. Quo nomine istac parva licet initia non sperno, sed gratiam sanctissimi eorum auctoris Dei meritis laudibus celebro, spemque concipio haud dubiam eundem, qui suo beneficio initia dedit, prospera eorum incrementa ex voto nostro curaturum. Etsi vero de fide Tua nullus plane dubito, nec Te Domino operam Tuam, quam a Te avvepyíú requirit, negaturum metuo, non possum tarnen ab amore in Te meo impetrare, ne Te currentem moneam, utque pergas strenue, hortatione exeitem. Claritatem evangelii illustrare auditorum Tuorum oculos refers. Id proinde opera Tibi est danda, ut illud sedulo ipsis inculces, quo ex eo Iesum Christum tanquam unum summumque bonum recte agnoscere discant, quo Pater eos suum ipsis amorem testatus donavit. Quare ipsis ex sacrarum literarum penu simplice planoque et ab omnibus humanae eloquentiae phaleris, quoad fieri potest, purgato sermone indesinenter exponas,