Karner Károly: Időszerű hitvallás. Budapest 1989.

Előszó helyett - X. Néhány szó a középkori egyházról

X. NÉHÁNY SZÓ A KÖZÉPKORI EGYHÁZRÓL 1. A nyugati keresztyénség a népvándorlás századaiban és azok után a germán népekkel, a magyarokkal, a szlávok közül a lengyelekkel és horvátokkal stb. gyarapodott. Zivataros évszázadokban a római birodalom kultúrája majdnem teljesen elsüllyedt, míg azután Nagy Károly idején lassú fellendülés indult el. A 9. és 10. században azonban a pápaság egészen mélyre süllyedt. Egy franciaországi kolostorból, Clunyból indult el a 10. században az új szellem, amely all. században átterjedt Rómára és VII. Gergely (1073-1085) pápával elindította az egyház új korszakát. Ettől fogva kötelezték a papokat nőtlenségre („coelibatusra"), majd a IV. Henrik (1056-1106) német-római császár idején kitört a küzdelem a hatalom elsőbbségéért a pápaság és császárság közt (ún. invesztitúraharc). Ez a küzdelem több mint két évszázadra beárnyékolta a Nyugat egyházi életét. Az egyházi hatalom felsőbbségéért folytatott harc III. Ince (1198-1216) pápánál tetőzött, de VIII. Bonifác (1294-1303) pápaságában* meg is torpant. A pápák ún. „avignoni fogságában" (1309-1377), pápák és ellenpápák vetélkedésében általánossá vált a vágy az egyház „reformációja", azaz belső megújhodása után**. Azonban a konstanzi (1414-1418) * VIII. Bonifác 1301-ben „Unam sanctam" kezdetű bullájában állította fel a tételt: „Az üdvösség érdekében szükséges, hogy minden emberi teremtmény alá legyen vetve a pápának". * * A megújhodás vágya a „reformátio in capite et membris", azaz a „fő" ( = pápaság) és „tagok" (= főpapok stb.) reformációjának a követelésében csúcsosodott ki. 74