Karner Károly: Időszerű hitvallás. Budapest 1989.
Előszó helyett - III. A „valóságos”, „igaz” Isten
hatalmat nem lehet sem elképzelni, sem körülírni. Csak dadogó emberi szavak, ha arra emlékeztetünk, hogy Isten hatalma „mérhetetlen" : átfogja a világmindenséget, megalkotta a Naprendszert és benne a Földet, mérhetetlen kincseivel, csodálatos szép tájaival, az ember szolgálatára rendelt növény- és állatvilágával, és megteremtette az embert, akit úgy rendelt a teremtés koronájául, hogy benne Ő maga tükröződjék. Mindez arra is emlékeztet bennünket, hogy Istenről, hatalmáról és cselekedeteiről a Szentírás és mi magunk is emberi („antropomorf") kifejezésekkel beszélünk. Ez nem is lehet másként, hiszen amikor Isten megszólítja az embert, belevonja őt közösségébe, akkor emberi szóval emberi képességünkhöz szól. Ez mindig azt jelenti, hogy „személy szerint" és „személytől személyhez" szól. Ha a Szentírásban hozzánk szóló Istenről beszélünk, akkor mindig „személynek" gondoljuk. Ez a teológusok által hosszú nemzedékek által használt kifejezés, hogy ti. Isten „személy" (pontosabban a Szentháromság első személye) az idők folyamán az eredetitől egészen eltérő értelmet kapott.* A modern „személy" fogalma az elkülönült, és másoktól megkülönböztethető egyént, „személyt" jelöl meg. Ilyen értelemben a mai „személy" szó az egyén mástól megkülönböztethető, vele szembeállítható, elhatárolt és elhatárolható egyént jelöli meg. Hamarosan megérthetjük, hogy Istenre ilyen értelemben nem alkalmazhatjuk a „személy" megjelölést, mert hiszen ez őt relativizálná, viszonylagossá tenné az emberhez való viszonyban. Ez a „személyiség" megszüntetné éppen azt, amit istenségén értünk: „örökkévaló hatalmának" transcendentiáját. Ha mégis - jobb híján - megtartjuk azt a kifejezést, hogy Isten „személy", akkor ezzel arra utalunk, hogy * A magyar „személy" a görög „prosópon" fordítása, latin megfelelője a „persona". Ez eredetileg a színészek által viselt álarcot, majd átvitt értelemben a színész „szerepét" jelölte meg. Ezt a megjelölést használták a klasszikus nyelvekben az „arc", .jellem" és végül a „persona-személy" értelemben. 21