Karner Károly: Időszerű hitvallás. Budapest 1989.

Előszó helyett - XII. Néhány mozzanat a magyar evangélikus egyház történetéből

A türelmi rendelet engedélyével százszámra támadtak fel a protestáns gyülekezetek, de belső erejüket a felvilágosodás erősen gyengítette. Evangélikus egyházunkban a 19. század harmincas évei után megnőttek a nemzetiségi ellentétek, melyek időnként súlyos belső nehézségekre vezettek. Ehhez járult a kiegyezés után még egy másik körülmény is : az ország lakosságában egyre erősö­dő tendenciával indult meg a városiasodás és ez nagymértékű lakosságvándorláshoz vezetett. Bár a falusi gyülekezetek zártsága nagyrészt megmaradt, számos, főként új városi gyülekezet kelet­kezett. De ezek szórványgyülekezetek voltak, amelyeknek össze­gyűjtése és lelki gondozása főként pl. az alföldi református több­ségű városokban nem kis gondot okozott egyházunk akkori veze­tőségének. A szórványosodás még fokozottabb mértékben indult meg a második világháború utáni években. Ez egyre súlyosabb feladatok elé állítja egyházunkat annál is inkább, mert most már a falusi gyülekezetek zártsága is megszűnt. Ez a körülmény foko­zottan kötelességévé teszi minden egyes evangélikusnak, hogy gyülekezetébe élő tagként épüljön bele, és lehetővé tegye egyhá­zunknak, hogy a változó körülmények közt is a tiszta evangélium fényével világítson és segítsen utat mutatni hazánkban a jövő felé. Végül is ne feledjük: az egyház története folyamán az igazán hívő keresztyének mindig kevesen voltak. Ma sem a számarány a döntő, hanem az, hogy Jézus igazi tanítványai legyünk, a kísér­tések és hitbeli megpróbáltatások idején is keresztyénekként él­jünk, életünkkel tanúságot tegyünk hitünkről és állhatatosak maradjunk halálunkig. 97

Next

/
Thumbnails
Contents