Karner Károly: Időszerű hitvallás. Budapest 1989.

Előszó helyett - XI. Vázlatosan a reformációról

tették, végül 1562-1563-ban ismét Trientben ülésezett és itt is fejezték be. A zsinat egyfelől megerősítette a középkori tanfejlődést, bár másfelől igyekezett a régi tanrendszer adta keretek közt számolni a reformáció adta teológiai álláspontokkal. így elhatárolta magát a reformációtól és visszautasította, ill. elítélte az evangéliumnak a reformációban adott felismeréseit. Mindezzel a tridenti zsinat sok olyan vonatkozásban is hozott teológiai döntést, amelyekben a reformáció előtt a tanfejlődés még nyitva volt. Mindezzel a katolikus egyház is felekezetté vált a reformáció által létesült egyházakhoz való viszonyban. A trienti zsinatból a katolikus egyház lényegesen megerősödve került ki, úgyhogy egységesen határozott irányban vehette fel a harcot a reformáció egyházaival szemben. Következetesen megindulhatott a reformáció leküzdése és visszaszorítása, a régi keretek új élettel való megtöltése: az ellenreformáció, amely a következő évszázadokban a katolikus egyház döntő jellemvonásává lett. Az ellenreformáció elsősorban az egyre nagyobb hatalomra törő jezsuita rend zászlaja alatt folyt, és a hatalmi eszközök sokszor gátlástalan igénybevételével elsősorban a katolikus uralkodóházakra (pl. a Habsburgokra) és a vezető társadalmi rétegekre támaszkodott. 7. Az ellenreformáció sikerét lényegesen megkönnyítették a protestantizmus belső ellentétei, amelyek időközben több egyháztestben, főként az evangélikus (lutheri) és a református (helvét jellegű) egyházakban fejlődtek ki. A svájci reformációt kiformáló vezéregyéniséggé Zwingli halála után Kálvin János (1509-1564) lett. Ő tette Genfet a reformáció második főközpontjává. Kálvin, akinek apja püspöki titkár volt, viszonylag korán megismerkedett a reformációval és annak hamarosan hívévé lett. Nemcsak vallásos gondolkodásában, hanem kegyességében is döntővé lett az Isten iránti feltétlen engedelmesség. Mozgalmas ifjúkor után, melynek során eretnekség gyanúja miatt menekülnie is kellett hazájából, Franciaországból, 1536ban került először Genfbe, ahol a lelkészek közt hamarosan 87