Karner Károly: Időszerű hitvallás. Budapest 1989.

Előszó helyett - XI. Vázlatosan a reformációról

re is terjedt a német birodalomban. A szakadás ugyan még nem látszott véglegesnek, ezért ismételten történtek kísérletek az ellen­tétek kiegyenlítésére és az egyház egysége - a „régi rend" - helyre­állítására. Folyamatosan folytak tárgyalások Wittenberg és a helvét irányú reformáció közt is. A szakadék eltüntetésén főként Bucer Márton (1491-1551) strassburgi lelkész fáradozott. Sike­rült is neki közeledést elérni, főként, hogy a két irányzat ebben az időben még nem vált szét. De a kettősséget elsimítani nem sikerült, és ennek oka jórészt az úrvacsorai tanban való eltérés volt. A katolikusokkal való megegyezésre is több kísérlet történt. De a pápák előfeltétellé a Rómának való behódolást tették. A törek­vések homlokterében az összehívandó zsinat állott, ennek lett volna feladata az egyházi egység helyreállítása. A zsinatra való felkészülés során készítette el Luther az ún. „Schmalkaldeni cik­keket", melyekben összefoglalta az evangélikus álláspontot. Idő­közben a reformáció ügye megerősödött főként annak révén, hogy Dánia 1536-ban, a brandenburgi választófejedelem pedig 1539-ben csatlakozott hozzá. Újabb kísérletek a császár részéről, mint az 1540 decemberében Wormsban megkezdett, majd 1541-ben Regensburgban folytatott tárgyalások mindkét rész számára elfogadható megállapodás el­érésére eredménytelenek voltak, a katolikus fél nem volt hajlandó engedményekre. De a következő években az evangélikus fél hely­zete meggyengült, nem utolsósorban Hesseni Fülöp szerencsétlen, ún. kettős házassága miatt. Fülöp már nem volt aktív tagja a Schmalkaldeni Szövetségnek, hogy a császár elnézését biztosítsa magának. További politikai fejlemények is a császárnak kedvez­tek, úgyhogy a vita egyre közelebb sodródott a katonai szemben­álláshoz. A háború kitörését azonban Luther nem érte meg: 1546. február 16-án Eisenachban meghalt. A következő évben a háború valóban ki is tört és az evangéliku­sok Mühlbergnél döntő vereséget szenvedtek (1547). V. Károly ezután önhatalmúlag akarta a vallásügyet rendezni az ún. augs­84

Next

/
Thumbnails
Contents