Karner Károly: Időszerű hitvallás. Budapest 1989.

Előszó helyett - XI. Vázlatosan a reformációról

V. Károly mentesülve különféle politikai kötelezettségei alól, tízévi távollét után visszatérni készült Németországba azzal a céllal, hogy rendezi a vallásügyet és felszámolja a protestantizmust. Ebben a kritikus helyzetben az evangélikus birodalmi rendek egyik vezére, Fülöp, hesseni őrgróf a szakadás meggátlására tett kísérletet. Találkozóra hívta Marburgba a két fél vezéreit. Luther és társai, valamint Zwingli és társai közt létrejött a találkozó, az ún. „marburgi kollokvium" (1529. okt. 1-4.), mely sajnos eredménytelen maradt, mert a két fél az úrvacsorai tanban nem tudott megegyezni. Svájcban hamarosan kiéleződtek az ellentétek a régi egyház és a reformáció hívei közt. Ez végül is háborúban robbant ki, amelynek folyamán a Kappel melletti csatában Zwingli is elesett (1531. okt. 11.). A reformáció ügye azonban Svájcban nem veszett el, mert azt Zwingli utóda, Bullinger Henrik (1504-1576) folytatta. 3. V. Károly visszatérve Németországba 1530-ban Augsburgba hívta össze a birodalmi gyűlést. Békülékeny hangú összehívó levelében azt ígérte, hogy mindenkinek a véleményét meg fogja hallgatni. így került sor arra, hogy Melanchthon - gyors munkával - összefoglalta az evangéliumi tanítást. Ezt, a későbbi ún. „Ágo»tai Hitvallás"-t 1530. jún. 25-én olvasták fel a birodalmi gyűlés előtt. A Hitvallás 19 cikkelyben foglalja össze az evangéliumi tanítást, és ehhez 7 cikkelyben fejti ki a megszüntetett visszaéléseket. A hitvallást Luther is elfogadta, aki - mivel a birodalmi átok miatt nem jelenhetett meg Augsburgban - a közeli Coburg várából kísérte figyelemmel a birodalmi gyűlés menetét. A Hitvallást az evangélikus fejedelmek - élükön a szász választóval - és az evangélikussá lett városok tanácsai aláírták. Ez az Ágostai Hitvallás lett az evangélikus (lutheri) egyházak alapvető hitvallási iratává. A császár cáfolatot készíttetett katolikus teológusokkal, ez az ún. „Refutatio" azonban nem került felolvasásra. Melanchthon 82