Karner Károly: Időszerű hitvallás. Budapest 1989.

Előszó helyett - IX. Néhány vázlatos mozzanat az egyháztörténetből

nek különbözőségét, de egyúttal szétválaszthatatlan egységét foglalta tantételbe. E zsinatok jelentősége mindmáig fennáll, egyes „dogmák" jelentősége pl. Krisztus „istensége" tekintetében ma is kihat a népszerű kegyességre is. De a hitviták nyomán az 5. századtól fogva megbomlott az egyház egysége, főként keleten jelentős egyháztestek váltak le róla és éltek tovább - később arab elnyomás alatt - mint betokosodott népegyházak. Ezen túlmenően az óegyházi tanfejlődés nyomán alakult ki az a kegyesség, amely ókori görög gondolkodástól megterhelve sok tekintetben elszakította a keresztyénséget bibliai gyökereitől, és utat nyitott pogány hiedelmeknek és idegen hatások által táplált kegyességnek. Ide tartozik elsősorban a szentek tisztelete, és a kegyesség sok népies formája, sokszor a pogány és babonás népszokásokat is átvevő kiszíneződése. Ide tartozik az aszketikus kegyesség meghonosodása is és vele a szerzetesség kialakulása, végül az ún. misztika - az istenséggel közvetlen kapcsolatot és az istenségben való feloldódást hirdető kegyesség - betörése az egyházba. 4. Az első két század gyülekezetei majdnem kizárólag görög nyelvűek voltak. Ilyen volt a római gyülekezet is kb. a 2. század végéig. Csak ezután alakultak ki keleten főleg a szír, később a kopt, örmény stb. nyelvű egyházak. Nyugaton is a 3. század elején indult meg a latin nyelvű gyülekezetek szervezése. Ez utóbbin belül egyre jobban kiemelkedő szerepet kapott a római gyülekezet és élén a római püspök: mint a mártíriumot szenvedett Péter és Pál apostolok örökségét őrző „apostoli szék" (sedes apostolica) betöltője követelt magának egyedülálló tekintélyt a később „pápának" nevezett római püspök. A nyugati keresztyénség útja lassanként eltávolodott a hitvitákba süllyedt görög egyháztól. Sajátos színt kaptak a nyugati egyház tanítói a keletiekhez képest is. Kiemelkedő jelentőségűvé vált köztük Augustinus („Szt. Ágoston", 354-430), az afrikai Hippo püspöke. „Vallomások" („Confessiones") c. műve, melyben életútját rajzolja megtéréséig, a világirodalom örökbecsű művei közé tartozik. „De civitate Dei" („Az Isten városa") c. 72