Karner Károly: Időszerű hitvallás. Budapest 1989.

Előszó helyett

I. A „VALLÁS" A „vallás" - értve rajta a keresztyénséget - ma - látszólag - nem időszerű. Egy vonalba kerül a babonával, amelyet legfeljebb mint népszokást hajlandó a közvélemény eltűrni. De a babonát nemcsak elítéljük, hanem igyekszünk is tőle megszabadulni. Nemcsak a marxizmus, hanem más ideológiák is kihalásra ítélik a vallást, és úgy tesznek, mintha csak idő kérdése volna, hogy a vallás eltűnjön az ember életéből és helyet adjon a „tudományos világnézetnek". Amikor így beszélnek, marxisták épp úgy, mint nyugati ateisták, általában a keresztyénséget, az egyházakat, ill. felekezeteket, azután a zsidóságot, esetleg még az iszlámot értik „valláson". A „vallás" azonban sokkal tágabb értelmű valóság, mint a felsoroltak. Tágabb értelmű annál is, mint amikor az ún. nagy világvallásokra (keresztyénség, zsidóság, iszlám, hinduizmus, buddhizmus stb.) gondolunk. Magában foglal ugyan babonákat is, de ezek a vallás eltorzulásai. Ezért nem is egyszerű feladat meghatározni, mi a vallás. Ahelyett, hogy ezzel a kérdéssel tudományosan foglalkoznánk, állapítsuk meg röviden, hogy legáltalánosabb értelemben a vallás az ember viszonya és viszonyulása az életét meghatározó és - többnyire - vele rendelkező hatalomhoz, ill. hatalmakhoz. Ez nem „tudományos meghatározás", hanem inkább körülírás. Talán ha kissé körülményesnek látszik is, mégis könnyen érthető. Mindenki tudja, akár tudatosan, akár csak sejtésszerűen, hogy önmagával, a saját létével és így életével sem 6