Karner Károly: Időszerű hitvallás. Budapest 1989.

Előszó helyett - VIII. Az apostoli kereszténység

3. Már az elmondottakból is világos, hogy az őskeresztyén gyülekezetek nem voltak mind egyformák, hanem több irányzattal is színezték az egyház arculatát. Egyek voltak azonban abban, hogy mind a megfeszített és feltámadott és az Isten jobbján trónoló Jézus Krisztusban mint Megváltóban hittek. De egyek voltak abban is, hogy Istent annak a szerető Atyának ismerték, aki végtelen szeretettel hajol le az emberhez, személyválogatás és a népi hovatartozás előfeltételei nélkül öleli magához, a Szentlélek munkájával megújítja őt, és úgy ismeri őt gyermekének, mint aki a felebaráti szeretetben élve Istennek kedves megújult életben jár. Az újszövetségi iratok ezeknek a különböző irányzatoknak is tanúi, így pl. az evangéliumok is őrzik azoknak az emlékét, amennyiben saját hitük és kegyességük szemléletéből hirdetik meg Jézus evangéliumát. Ez a körülmény színezte az evangéliumok jelentőségét az évszázadok keresztyén kegyességében. Máté evangéliuma ezért kapott kiemelkedő jelentőséget : belőle nyomatékos hangsúllyal szólalt meg a Hegyi Beszéd (Mát 5-7), a tanítványok kiküldéséről szóló fejezet (Mát 10) és Jézus több példázata (pl. Mát 13,1-35; 18,21-35 vagy 25) és az ún. „szinoptikus apokalipszis" (Mát 24-25). Lukács evangéliumából kiemelkedő jelentőséget kapott a karácsonyi történet, több példázat (Luk 10,25-37; 15; 16,19-31; 18,9-14 stb.). Mindezek természetesen csak egyes kiragadott példák. Az evangéliumok közt sajátos különállást foglal el János evangéliuma, melyet Luther a föevangéliumnak mondott. Benne az emberi testben élő, valóságos-ember Jézus földi életének napjaiban is úgy jelenik meg, mint a „Fiú", ti. Istennek az a, Fia, aki „egy az Atyával (Ján 10,30) és mint az Atya meghatalmazott küldötte cselekszi „az Atya cselekedeteit". Ebben a Krisztusban a „testté lett Ige" (Ján 1,14), vagyis Istennek örökkévaló valósága járt halandó ember alakjában a történeti időben és földi ország területén hirdetve Isten akaratát mint örökkévaló szeretetet (Ján 3,16). Hasonlóan különleges jelentőséget kapott a keresztyénség történetében a legtitokzatosabbnak érzett újszövetségi irat, a „hétpe66