Karner Károly: Időszerű hitvallás. Budapest 1989.

Előszó helyett - V. Az ember

lett mivoltunkban. Ezt, hogy az Isten félelme és Isten iránti bizalom nélkül, vétkes kívánsággal fertőzötten születünk, mondjuk régi egyházi szóhasználattal „eredendő bűnnek". Ez az egész életvalóságunkat átjáró és megfertőző önzés válik minden bűn gyökereként a tulajdonképpeni életrontó hatalommá, mely végül is a halálban teljesedik ki. Pedig önmagunk megvalósítására és kiteljesedésére törekedve az önzés ugyanakkor életfenntartó erő is, mely nélkül igazi élet nem lehet. Es mégis az önzés nemcsak csábít a szeretetlenségre, mint rosszra mások iránt, sőt azok iránt is, akiket szeretünk, és akikkel életünk visszavonhatatlanul összefonódott, hanem ugyanez az önzés keres megnyilvánulást a gonosz cselekedetben, mellyel az ember többnyire önmagát csalja meg a vélt haszon helyett. Végül, de nem utolsósorban az önzés csábít arra is, hogy engedjünk a bűnesetbeli kígyó csábításának is: „Olyanok lesztek, mint az Isten" (lMóz 3,5). Itt nemcsak arról van szó, hogy az ember természettől fogva tudja, mi a jó és mi a rossz, hanem arról is, hogy az ember önmagát, a sorsát és életét is a saját kezébe veszi. Ugyanezt teszik közösségek, társadalmak is, amikor önmagukat tekintik minden hatalom és jog forrásának. Mindezzel az ember önmagát „isteníti", vagyis önmagát helyezi a középpontba és teszi mindenek mértékévé más szóval: önmagának igényli az „abszolútságot". A tetté váló gonosz akarat annak az önzésnek a gyümölcse, amely megrontja saját életünket, tönkreteszi mások életét is és megrontja a közösség életét, amelynek tagjai vagyunk. Mindez arra utal, hogy a gonosz indulat, az önzés és a belőle fakadó tettleges bűn beidegződhet az emberbe és megfertőzheti egész életfolytatását, gondolkodását és érzésvilágát, sőt a legegyszerűbb akarati elhatározásait is. Mivel pedig minden ember közösségben él, akaratunk deformálódása és vele az önzés, valamint a bűnös életfolytatás közösségi magatartássá is válhat annyira, hogy az egyes ember azt megszokja és „természetesnek" tartja, így válhat egyesek átöröklött bűnös magatartása osztályok, népek stb. bűnös önzésévé és beidegződött magatartásává, amikor 33