Karner Károly: Időszerű hitvallás. Budapest 1989.

Előszó helyett - IV. Mulandóság, halandóság, gonoszság

nem tudjuk értelmesen megmagyarázni, ill. felfogni - éppen azért, mert az túlmegy egyes emberi egzisztenciák, sőt esetleg emberi közösségek határain is és nemcsak történelemformáló erőként jelentkezik, hanem belenyúl az emberi felelősségen túl fekvő természeti világba is. Ezen a ponton válik a gonoszság és mindenféle ártó hatalom léte és megnyilatkozása istenhitünk súlyos problémájává. Sőt az bizonyos körülmények közt egyenesen összeegyeztethetetlen istenhitünkkel és emberi egzisztenciánk nagy kérdőjelévé válik. Az emberi gondolkodás történetének folyamán ismételten próbáltak a gondolkodók feleletet keresni a gonoszság eredetének kérdésére. A legismertebbek azok a feleletek, amelyek valamiképpen belevitték az istenségbe a gonoszság elvét is, úgyhogy akkor a világ teremtettségének „természetes", tehát magától értődő alkotó elemévé válik a gonoszság éppen úgy, mint a mulandóság. A természettudományos gondolkodás éppen úgy, mint a közgondolkodás problémátlan rövidlátása hajlandó megállni annál a határnál, amely a gonoszságra nem keres „magyarázatot". Egy másik, a gondolkodás történetének folyamán ismételten felvetett megoldási kísérlet az, amit „dualizmusnak" szoktunk mondani : ez az a feltételezés, hogy a „jó" isteni elve mellett vele egyenrangú örök elv („princípium") a gonoszság is. A kettő egyformán „örökkévaló", ill. „öröktől való". Gondolkodásunk azonban nem nyugodhatik bele abba a föltételezésbe, hogy a gonoszság örökkévaló és a „jó" istenséggel örökkévaló, egyenlő elv. Ennek feltételezése nemcsak az erkölcsi felelősség érvényes voltának kikapcsolását jelentené, hanem egyúttal kizárná azt a reménységet - amelyről gondolkodásunk nem mondhat le -, hogy végső fokon a jóság isteni elve győz és az egyedüli hatalom lesz az Isten teremtette világban. Mivel a gonoszságot nem ismerhetjük meg úgy, mint az istenséggel egyenrangú őselvet, azért a gonoszság léte, mint a világvalóságban megoldhatatlan rejtély, végeredményben döntő értelemben veti fel az istenkérdést is. Paradox módon ezt egyesek úgy is kifejezték, hogy a gonoszság 25