Karner Károly: Időszerű hitvallás. Budapest 1989.
Előszó helyett - III. A „valóságos”, „igaz” Isten
2. Keresztyén hitünk szerint Isten, az egyetlen, igaz a „szent" Isten a Szentírásban szól az emberhez és hívja őt magához. A Szentírásban nem Isten „bizonyításáról" van szó, vagy Istenre vonatkozó elmélkedésekről és elmefuttatásokról, nem is képekről, melyeket Istenről alkothatunk magunknak, vagy olyan eljárásokról, amelyek révén megközelíthetjük és a magunk számára biztosíthatjuk az istenséget, kieszközölhetjük jóságát és hatékonyan magunknak biztosíthatjuk jóindulatát, segítségét. Az ember - ezt nem feledhetjük - ismételten megpróbálta ilyen értelemben olvasni és felhasználni a Szentírást. Még a Szentírásban megszólaló vagy szereplő emberektől sem esett mindig távol az ilyesféle gondolkodás vagy törekvés: ők is szerették volna nemegyszer biztosítani a maguk számára az istenség jóindulatát vagy felhasználni azt valóságos vagy vélt ellenfeleik ellen. Mégis a Szentírás számol le végleg mindenféle ilyen emberi próbálkozással és vallásossággal. Valójában a Szentírásban az az Isten szólal meg, aki teremtette a világmindenséget és benne a Földet. Az embert is Ő alkotta és pedig azért, hogy megszólítsa és közösségbe vonja. így állítja az embert szolgálatába és manifesztálja magát neki. Ezt Isten nem olyan módon teszi, hogy az embert mintegy kioktatja maga felől, vagy az embert arra készteti, hogy gondolkodjék az istenség felől és reá vonatkozó gondolatait kifejtse. Ellenkezőleg, Isten szól az emberhez, felajánlja neki a közösséget, és létesíti is azt. Ezért a Szentírás Isten cselekvéséről tudósít : a Szentírás Isten „története" az emberrel, benne arról hallunk, hogy Isten mit és hogyan cselekedett az emberrel, hogy őt magához vonja. A Szentírás beleágyazza ezt az isteni cselekvést az ember és az Isten népe, ill. az emberiség történetébe. Isten hívása az emberhez megszólal „mitikus" formában („Ádám, hol vagy?" lMóz 3,9), de szól hozzá embereken keresztül is (pl. Mózes által a Tízparancsolatban), vagy felhatalmazott és kiválasztott emberek, a próféták által, akik közvetítik Isten akaratát, vagy népük történetének jelenét és folyamatát Isten 18