Karner Károly: Időszerű hitvallás. Budapest 1989.

Utószó

haszna, és amely - állítólag - végeredményben a saját javunkat is szolgálja. Több, mert a felebarát iránti szeretetben embertársunk javát kell szolgálnunk (nemcsak felebarátunk „érdekét" vagy „hasznát" !), egészen addig, hogy magunkat is odaadjuk erre a szolgálatra, és ezért esetleges hátrányt vagy nehézséget is vállalunk. Többnyire nem látványos, embertársaink figyelmét is felkeltő vagy éppen a.nyilvánosság figyelmét is magára vonó szolgálatról van szó, hanem csendben munkálkodó szeretetről, olyasmiről, ami a szokványos magatartásnál jóval több, ami embertársunkat esetleg súlyos élethelyzetében erősíti, sőt esetleg a szeretet megmentő és áldozatot kívánó cselekedete. 3. Ha Pál apostol fent idézett szavain tájékozódunk, eltűnik a vallásos „ünnepnap" és „hétköznap" szokványos különbsége. Eletünk napjainak „szürke" folyásából a „vasárnap" és „ünnepnap" nem azért emelkedik ki, mivel ezeken a napokon ki kell mutatni kegyességünket, esetleg valamilyen különleges magatartással (pl. templomi istentiszteleten való részvétellel) kellene tanúsítani az egyházhoz tartozásunkat. Az ünnepnapokon sem másként kell „vallásosnak", ill. keresztyénnek lennünk, mint hétköznapjainkon. Keresztyénnek lenni nem is jelenti azt, mintha évezredes - lényegileg pogány - vallásos gondolkodás szerint Istennek valamit ajándékul - „áldozatul" - kellene hozni. Nem ajándékozhatunk Istennek semmit, ami nem volna az övé, akié a Föld és annak tejessége. Az ünnepek arra valók, hogy hálaadással és könyörgéssel forduljunk Istenhez, hálát adjunk ajándékaiért és kérjük segítségét, de különösképpen is hálaadással vegyük Isten ajándékait, amint azokat igéjében és szentségeiben nekünk ajándékozza. Amikor pedig életünk minden napján Krisztuséi vagyunk és életünket neki szenteljük, életfolytatásunkban pedig szeretetet gyakorolunk azok iránt, akiket Isten családunkban, népünkben társainkul rendelt, akkor ez mindennapjaink „istentisztelete". Ezt hangsúlyozza Jakab apostol ismert mondata (1,27) : „Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az özvegyeket és árvákat nyomorúságukban és szeplő nélkül 102