Karner Károly: Időszerű hitvallás. Budapest 1989.

Utószó

Lélekkel itattattunk meg" (lKor 12,12-13). így vagyunk Krisztuséi és ebbeli elhivatásunkban kell „áron is megvenni az alkalmat", ti. hogy „elhivatásunkhoz méltóan járjunk" és „megújuljunk" (Ef 4,1 ; 5,16; 4,23). S hogy ez mit jelent, azt Pál apostol így foglalja össze tömören: „Szánjátok oda testeteket" - azaz magatokat, egész lényeteket - „élő szent és Istennek kedves áldozatul. Ez legyen a ti okos istentiszteletetek. És ne szabjátok magatokat a világhoz", azaz ne legyen számotokra Krisztuson kívüli gondolkodás és életfolytatás az irányadó, „hanem formálódjatok át elmétek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata" (Róm 12,1-2). Mindnyájan küzdünk életünkben nemcsak ránk szakadó bajokkal, betegségekkel, családi nehézségekkel, hivatásbeli kellemetlenségekkel, mindenféle felénk megnyilatkozó szeretetlenséggel, sőt ellenségeskedéssel. Sokszor elővesz a kétségeskedés, hogy valamit jól cselekedtünk-e, vagy hogy miként határoztuk el magunkat valamely élethelyzetünkben, hogy utóbb valamilyen szerencsétlen és - mint utóbb kiderül - helytelen döntésért vagy magaviseletért ne kelljen magunkat okolni és hibáztatni, esetleg egyenesen bánkódni miatta. Az, ahogyan életünket berendezzük, ahogyan életkörülményeinkhez, sorsunkhoz viszonyulunk, Pál apostol szavával mind „istentisztelet", ti. szolgálat annak az „istennek" vagy „istenségnek", akinek, ill. aminek a szolgálatába szegődtünk. De jól akkor járunk, ha életfolytatásunk, magatartásunk és viszonyulásunk életkörülményeinkhez, sorsunkhoz „okos", azaz Istennek, az igaz és szent Istennek tetsző istentisztelet lesz. Ez pedig olyan szolgálat, amelyben nem szabjuk magunkat a „világhoz", ti. pillanatnyi, hasznosnak és célszerűnek látszó körülményekhez - még akkor sem, ha ezek a körülmények kényszerítőknek és elkerülhetetleneknek látszanak -, hanem megújulunk „elménkben", amikor életünk és életfolytatásunk zsinórmértékévé „Isten jó, kedves és tökéletes akarata" lesz. Mondhatjuk ezt úgy is, hogy ez a megújulás az Isten és a felebarát iránti szeretetre való megújulás. Ez több mint „közösségi magatartás", amelynek szabályozója a „közösség" érdeke vagy 101