Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)

Folyamatos fejlődés (1873-1924)

Kör nevet, ettől kezdve évenként Arany-emlékülést tartanak, és utána megkoszorúzzák a költő sírját. Az üléseken fokozatosan az eredeti művek (tehát saját versek, novellák) bemutatása is divatba jön, és az érdeklődési terület is kibővül, mert megjelennek a történelmi, majd természettudományi előadások is. A bírálatok igen kemények, alaposak, és minősítést is ajánlanak. Vagy tudomásul vették a teljesítményt, vagy jegyzőkönyvi dicséretben részesítették, ha pedig kiemelkedőnek tartották, akkor az érdemkönyvben megörökítették. Az érdemkönyvek közül kettő maradt fenn (1867-1875 és 1916-1930), és ezekben hazánk számos szellemi kiválóságának nevével találkozhatunk. Egy időben diáklapot is adott ki a kör Toll címen (1906—1908). Néha hosszabb ideig ugyanaz volt a kör tanár elnöke, időnként a VIII. osztály magyartanára tölti be ezt a tisztet. Az idők folyamán az Arany János Kör tanár elnöke volt: Tolnai Vilmos, Loisch János, Kovács János, Gretzmacher Jenő, Hazay Olivér, Losonczi Zoltán, Réz Henrik, Remport Elek, Kerecsényi Dezső, Csipkay Sándor. Az ifjúsági éneklés a kezdetektől fogva jelentős volt, elsősorban az egyházi éneklés terén, de a világi éneklés, zenélés is visszanyúlik a reformkorba, mert vannak adatok arra, hogy az önképzőkörben dalok is elhangzottak. A szervezett zenei munka azonban 1873-ban kezdődött, amikor Schmid (Szőnyi) Tódor karnagy vezetésével megkezdte működését a Dalárda, 1877-ben hallunk először zenekarról. 1882-től kezdve a zenei egyesület neve: Dal- és Zeneegyesület. Tanár elnökei Elischer József, Weber Rudolf, Rátz László, Oppel Imre, Böhm Dezső, Koch István, Mikola_Sándo

r, Kerecsényi Dezső és Peskó Zoltán voltak. A karnagy pedig Morascher Hugó, Erődi Ernő és Peskó Zoltán.