Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)

Folyamatos fejlődés (1873-1924)

múlva, akkor azt látjuk, hogy 1905-ben a 131 I. osztályos tanuló közül nyolc év múlva, 1913-ban 52 érettségizett, vagyis nagyon komoly volt a szelektálás, és a IV. gimnázium után igen sokan — felmérve képességeiket — más iskolatípusba mentek át. Ebben az időben sok, később jelentős hírnévre szert tett diákja volt a pesti evangélikus gimnáziumnak. Többek között Ábel Jenő, Császár Elemér, Heinrich Gusztáv, Moravcsik Gyula, Riedl Frigyes egyetemi tanárok, Naumann János matematikus, Wigner Jenő fizikus, Lukács György filozófus, Falk Miksa, Bókay János, Lövik Károly írók, szerkesztők, Kandó Kálmán mérnök feltaláló, Petz Samu műépítész, Goldberger Sámuel, Goldberger Leó, Fenyő Miksa gyárosok, Stein Aurél Ázsia-kutató, Karlovszky Bertalan, Fényes Adolf, Glatz Oszkár festőművészek, Pulszky Károly művészettörténeti író, Rakovszky Iván politikus, Doráti Antal karmester. A diákok egészségét ebben a korszakban még sok, ma már megszűnt veszély fenyegette. 1873-ban még kolerajárvány volt, emiatt a tanítást is később kellett kezdeni, és a diákok közt is volt a járványnak áldozata. A kolera, ha kisebb intenzitással is, 1892-ben és 1893-ban is jelentkezett. 1898/99-ben viszont tífuszjárvány lépett fel. Fertőtlenítéssel, a falak átfestésével, a csapvízivás eltiltásával és artézi víz kimérésével védekeztek ellene. Többször esik szó az igazgatói jelentésekben arról is, hogy a tüdővész terjedésének megakadályozására új köpőcsészéket helyeztek el az épületben... Ezen alkalomszerű eseményekkel szemben a tanulók életmódjának alapvető megváltozását jelentette a tanulmányi idő átalakítása. Az 1890/91-es tanévig ugyanis délelőtt és délután is tanítottak, közben hosszabb déli szünet volt. A következő évben vezették be a délelőtti tanítást, és délutánra csak a torna és a nem kötelező tárgyak maradtak. Nagy aggodalommal fogadták a változtatást, de rövid időn belül kiderült, hogy az új rendszer bevált.