Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)

Folyamatos fejlődés (1873-1924)

egyik úttörője a maga sokoldalúságával; állat-, növény-, ásványtan, kémia, fizika és földrajz volt a szakterülete. Kedvenc tudományos témájával, az ichthyológiával intenzíven foglalkozott. A Nemzeti Múzeum halgyűjteményének kalauzát ő készítette el. 1875-től egyetemi magántanár, de haláláig az iskolánál maradt. Ráth Arnold 1876-tól 44 évig volt az iskola tanára. Nála is megfigyelhető a természettudományok filozófiai megközelítése. Tankönyvet is írt: kísérleti kémiát, kísérleti természettant, matematikai és fizikai földrajzot, mennyiségtani jegyzeteket. Ez a kiválóan képzett tanári kar családias körülmények között élt. A Sütő utcai épületben a tanári szoba kicsi helyiség volt, sőt az igazgatónak akkor nem is volt külön irodája, hanem állandóan a tanárok között élt. Nem is különült el, hiszen a választási rendszer mellett az igazgatóság nem jelentett hatalmat, csak feladatot, szolgálatot, amit a kartársak bizalma ruházott az egyik tanárra, az „ez idei igazgatóra". Ez a fizikai értelemben is vett szoros együttlét volt a „továbbképzés" forrása is: mindent megbeszéltek, mindenről tudtak, szakmai csoportok alakultak, ami sokszor közös tudományos vagy pedagógiai munkát eredményezett. Egyúttal a tanári kar sajátos struktúrájának továbbélését is biztosította ez az életforma. A bekerülő fiatalok rövidesen tapasztalták az együttes értékrendjét, a normákat, a szokásokat, amelyekhez alkalmazkodni kellett. Nagyon hasznos volt ilyen szempontból az a rendszer, hogy a tanárokat először csak helyettes tanárnak választották meg, és csak akkor véglegesítették, ha a testület megbizonyoso-