Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)

Folyamatos fejlődés (1873-1924)

később az 1924. évi tanterv átvett (ő készítette a tantervet és az utasítást). Ezzel kapcsolatban a matematika oktatásának nemzetközi bizottságában külföldi kongresszusokon képviselte hazánkat és iskolánkat (Milánóban, Cambridge-ben, Párizsban). A franciáktól az Officier d' Académie megtisztelő címet is megkapta. Tankönyveket is írt, az említetten kívül algebrát és geometriát, emellett 1896 és 1914 között a Középiskolai Mathematikai Lapokat is szerkesztette, azt az elvet követve, hogy igényes, de megoldható feladatokat kell az ifjúságnak adni. Mint tanár rendkívül hatékony volt, a tananyag globális szemlélete jellemezte. Átadókészségének titka a tanítványok iránti őszinte szeretet volt, ami természetesen hasonló magatartást váltott ki. Volt tanítványai ma is szuperlatívuszokban emlegetik. Az órán az egész osztályt állandóan foglalkoztatta, a félelem nélküli tanításra törekedve. Tanítványai nem féltek a dolgozatírástól sem! Emberi kapcsolatai igen sokirányúak voltak: fáradhatatlanul szervezte a kirándulásokat, gondja volt a zenei élet fejlesztésére, tehetséges tanítványaival külön foglalkozott, kollégáinak segített a takarékosságban, és minden cselekedetét áthatotta kedves humora. Az igazgatóságért — bár mintaszerűen végezte — nem lelkesedett, és 1914-ben hatévi szolgálat után boldogan ment vissza tanárnak. Lehr Albert a korszak kezdetétől (1873—1898) volt az iskola magyar—német tanára. 25 évi munkássága alatt a legjellemzőbbek Toldi-kommentárjai, amelyekből évtizedeken keresztül sok iskola ifjúsága tanult. Fordított francia, német és latin nyelvből, és élete végén minden erejét a nagy Arany-szótár összeállítására fordította. Nevéhez két Arany-anekdota fűződik: amikor a költő a Toldi-magyarázatokat olvasta, állítólag széljegyzetben odaírta, hogy „gondolta a fene". A másik anekdota is rímel ehhez, mert amikor a kommentár szerzője tisztelgett Aranynál,