Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)

Folyamatos fejlődés (1873-1924)

iskola céljaira megvettek egy 1309 négyszögöles telket 200000 koronáért, a templom részére pedig a mellette levő 617 négyszögöles telket 100000 koronáért, „hogy így a vallásos élet új középpont teremtése által annál bensőbb és erőteljesebb legyen, és a főgimnázium egyházi jellege határozottan kidomboríttassék". Az építési bizottság ugyancsak Mágocsy-Dietz Sándor felügyelő elnöklete alatt alakult meg 1903. január 5-én, 21 résztvevővel. A kiírt pályázaton kilenc építészmérnök vett részt, és a megbízást a végleges tervek elkészítésére és a kivitelezésre Petz Samu műegyetemi tanár kapta meg. Az építkezés 1903 szeptemberében indult, és ugyanez év december 5-én már megtartották a bokrétaünnepet. A sok sztrájk ellenére az új iskolában 1904. szeptember 26-án már megkezdődött a tanítás. (A templomot 1905. október 8-án szentelték fel.) Menet közben számos ponton javítottak az eredeti elképzelésen: központi fűtést, villanyvilágítást, modern padlózatot és iskolapadokat valósítottak meg, az udvart csatornázták, a kivitelezés minőségét javították. A költségek ennek ellenére alacsonyabbak lettek a tervezettnél (összesen 462 000 koronát tettek ki). A zárókő ünnepélyes elhelyezésekor az iskola történetét és az építés körülményeit rögzítő, a munkában részt vevőkkel aláírt okmányt helyeztek el. Ennek zárómondata: „adja az Ég, hogy az új templomban és a főgimnázium épületében évek megszámlálhatatlan során át folytatódjék a lelki építés munkája Isten dicsőségére, a haza és az egyház javára". Az ünnepélyen Góbi Imre igazgató beszéde programjellegű volt: „Minden társadalmi intézményben, s így az iskolában is van helye a konzervációnak, van helye az újításnak. Minden korszak társadalma... különböző, élő, küzdő érdekek kompromisszuma, különböző, küzdő erőhatások eredője és kiegyenlítődése, iparkodik a maga képére átteremteni intézmé-