Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)

Folyamatos fejlődés (1873-1924)

Az 1876/77-es tanévben 93 I. osztályos tanuló volt, így a következő évben átmenetileg két I. osztályt nyitottak, de ez az új tanévben megszűnt, így az összevont II. osztályban 78 tanuló maradt. Ugyanekkor az elsőbe is felvettek 80-at! Hiába hoztak többször határozatot a maximum 60-as osztálylétszámról, ezt a nagy jelentkezés mellett nem tudták betartani. Az 1886/87-es tanévben a nagy zsúfoltságon sajátos módon akartak segíteni. Azt javasolták az egyházi vezetőségnek, hogy nyissanak egy előkészítő osztályt. Ezt a III. elemit végzettekből állítanák össze; aki ott nem felel meg a szellemi követelményeknek, azt áttennék a IV. elemi osztályba. A többi felkészülhetne a gimnáziumi követelményekre, így kiküszöbölhető lenne, hogy a lemorzsolódás a gimnáziumi I. osztály után következzék be. A javaslat nem valósult meg, de az 1887/88-as tanévben véglegessé vált a párhuzamos I. osztályok nyitása. Még így is túljelentkezés volt, mert a két osztályba összesen 107 diákot vettek fel. Számuk a következő évre, amikor a két osztályt egy II.-ba vonták össze, 61 lett. A következő lépés az 1897/98-as tanévben a II. osztály megkettőzése volt, amit 1902/03-ban a III. osztály kettéválasztása követett. Természetesen ezek a lépések mindig újabb és újabb anyagi terhet jelentettek az iskolafenntartó részére. A legnagyobb probléma azonban az épület alkalmatlansága volt. Erre hivatalosan először 1893-ban Erődi Béla tankerületi főigazgató hívta fel a figyelmet, aki a vallás- és közoktatásügyi miniszter megbízásából május 29—30-án meglátogatta az iskolát, és utána Králik Lajos iskolai egyházi felügyelő elnökletével értékelő értekezletet tartott. Az iskola szellemi eredményeivel nagyon meg volt elégedve, de kifogásolta az épületet, az osztályok bútorzatát, az iskolai