Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)

A főgimnázium kialakulása (1854 — 1873)

Rövid hálaadó ének elzengése után nt. Lángh Mihály főesperes úr lépett a szószékre s intőleg szólott az ifjúsághoz az ünnep jelentőségéről. Ezután felolvastatott a magyar s német nyelven szerkesztett s az egyház számos tagja által aláírott okmány, mely a gimnasiumunk létrejöttének történetét adja elő röviden. Erre az okmányt üvegedénybe helyezve, betették a zárkőbe, mire főtiszt. Székács József superintendens úr könyörgött a mindenható áldásáért, buzgó imában adva hálát egyúttal, hogy ezen egyházat ily erőre jutni engedte. Miután a zárkövet beszentelte, betolták az üregbe és befalazták — mely munkánál az egyház elöljárói forgatták a vakolót és kalapácsot. Most méltóságos Fabinyi Teofil hétszemélynök s egyházi felügyelő úr emelt szót, s lelkes beszédben köszönetet mondott mindazoknak, akiknek buzgósága s közreműködése által lehetővé lett, hogy az épület fölemelkedjék: egyúttal buzdító szavakat intézett az ifjúsághoz s az épületet átadta rendeltetésének. Végül a gymnasium igazgatója az ifjúsághoz intézett beszédében megnyitá az új iskolai évben az első tanévet, vallásosságra, az egyház iránt szeretetre és hű ragaszkodásra, a tudomány mezején szorgalmas munkálkodásra buzdítván a tanulókat, mint olyan erények gyakorlására, melyektől az egyház és haza jóléte, boldogsága függ. A tanulók énekkara fejezte be az egyszerű, de minden jelenvoltakat megható ünnepélyt." * Az iskola vezetésének optimizmusát jelzi az a tény, hogy még az új épület elkészülte előtt, 1861 őszén megnyitotta a főgimnáziumi V. osztályt, hogy az Entwurf követelményeinek minél hamarabb megfe-