Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)

A főgimnázium kialakulása (1854 — 1873)

A főgimnázium kialakulása (1854-1873) 1849-ben az ausztriai középiskola-szabályzat, az Entwurf hatályát Magyarországra is kiterjesztették. Ez megteremtette a négyosztályos algimnáziumot és a nyolcosztályos főgimnáziumot. Előírta a szaktanítási rendszert, megkövetelte a tanári képesítést, valamint megszabott létszámú tanári testület alkalmazását. Iskolánk ezeknek a követelményeknek — sok más iskolával együtt — nem tudott eleget tenni, így az 1854/55-ös tanévtől a „humanitas"-osztály megszűnésével az Entwurf szerinti négyosztályos algimnáziummá alakult. Az I—II. osztályban heti 18 órában tanítottak hittant, magyart, németet, latint, földrajzot, történelmet, mennyiségtant, természetrajzot, rajzot és éneket. A III—IV. osztályban heti 19 órában tanítottak. Itt nem volt rajz- és énekoktatás, de új tárgy volt a görög, a francia és az áruisme. A gimnáziumban csak két rendes tanár maradt meg (Kánya Pál és Melczer Lajos), akik mellett helyettes tanárok, illetve 1855-ben egy, majd 1857-től két segédtanár, Horváth Sándor és Greguss Gyula tanított. Anyagiak hiánya miatt a rajz, az ének és a torna tanárait el kellett bocsátani. Az utolsó megrázkódtatás ebben a fejlődési szakaszban az 1859-ben kiadott protestáns pátens volt,