Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)

Magyar középiskola-történeti áttekintés (Mészáros István)

anyag szintje szerint. A második osztályba a latin szótant tanulók, a grammatisták tartoztak; végül a latin mondattannal foglalkozók alkották a szintaxisták osztályát. A principisták, grammatisták és a szintaxisták együttese volt a kisgimnázium. A latin poétika elméletét-gyakorlatát a poéták, a latin retorika elméletét-gyakorlatát a rétorok osztályába járó tanulók tanulták. A kisgimnáziumból és e két osztályból állt a nagy gimnázium. A már a korábbi századokban is tanított matematika mellett a 18. század közepén kezdték oktatni a történelem—földrajz páros tantárgyát egyes gimnáziumokban. Az első hazai állami közoktatásügyi dokumentum, az 1777-ben kiadott Ratio Educationis szerint hároméves a kisgimnázium, ötéves — a kisgimnáziumot is magában foglaló — nagy gimnázium. A tananyagban a matematika, a történelem-földrajz mellett megjelentek a természetismereti tantárgyak. Az 1806-ban kiadott második Ratio Educationis a kisgimnázium tanulmányi idejét egy évvel megtoldotta, négyosztályossá tette. Ezzel a nagygimnázium hatosztályossá vált. Az 1790-es évektől kezdve oktatták a magyar nyelvtant a hazai gimnáziumokban, az 1819/20-as tanévtől kezdve osztályozták e tantárgyból az összes tanulót. Az 1820-as, 1830-as években megkezdődött a gimnáziumi tananyag magyar nyelvű oktatása (ez korábban mindvégig latinul folyt). Ezt 1844-ben törvényesítették, ettől kezdve magyar a tannyelv a legtöbb hazai gimnáziumban. A reformkorban, az 1840-es években az egész országban szétterült a középiskolák hálózata. Katolikus vezetés alatt álló gimnázium volt a következő helyeken: Buda, Pest, Esztergom, Székesfehérvár, Tata, Győr, Magyaróvár, Sopron, Pápa, Veszp-