Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)

Szellemi virágzás, nehezedő körülmények (1924-1952)

ifjúság közgyűlése döntött, hogy milyen egyházi intézményeknek juttatja, illetve mely tanulókat segélyezi. A gyakorlatban a bevételek nagyobb részét fordították szegény tanulók támogatására, és kisebb része ment külső kiadásokra, mint templomépítés, sajtóterjesztés, szórványegyházak támogatása, árvízkárosultak segélyezése. 1939-ben a nagytarcsai evangélikus népfőiskolát is támogatta a gyámintézet. A belső ügyintézés itt is az ifjúság önkormányzatán alapult, csak a pénztárat kezelte a tanár elnök. Bereczky utódai Sólyom Jenő, Scholtz László, Grünvalszky Károly és Csaba László voltak. A kör igen sokszor vallásos estéket is rendezett, a negyvenes évek elején pedig előadás-sorozatot is, amelyre neves előadókat hívtak meg, 1941/42-ben például Plachy Lajost, Dezséry Lászlót, Kéken Andrást, Morócz Sándort, Wolf (Ordass) Lajost és Molnár Rudolfot. Nagy jelentőségű volt az ifjúság életében az országos tanulmányi verseny is. 1923-ban indultak ezek a versenyek, amelyek nemcsak az egyes tanulók tudását mérték össze, hanem még inkább az iskolák eredményeit. Magyar irodalomtörténet, szépirodalom, latin, történelem, földrajz, mennyiségtan, fizika, természetrajz, rajz, szép kiejtés (1939 óta) és görög (1938 óta az elsőéves egyetemi hallgatók részére) voltak a tantárgyak. Minden iskola minden tantárgyból csak egy tanulót nevezhetett. Ezért az iskolán belüli versengés döntötte el, hogy az érettségiző osztályból melyik tárgyból ki képviselje abban az évben az iskolát. Nagy kitüntetésnek számított, ha valakit az iskola nevezett, és még nagyobb dicsőség volt, ha valaki eredményt ért el. Az első hat helyet pontozták 6—1