Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
Reformáció és művelődés - P. Eőry Vilma: Erős vár a mi Istenünk... (Luther Ein feste Burg... című énekének történeti és stilisztikai áttekintése a magyar zsoltárirodalomban
formájú alakjával fordítják Luther Gut szavát (Zelenka: kincs-, Székács: Kincs, az 1911-i énekeskönyv: kincsünk, az 1982-i énekeskönyv: kincset). Jelentésében még pontosabban megfelel az eredetinek József Attila jószág és Szabédi László vagyon szava. Érdekes, hogy az újabb, a múlt század közepe óta keletkezett fordítások szókincse a 4. versszakban érintkezik legjobban az első' fordításéval, igaz, az itt fölsorolt konkrét fogalmak kevés lehetőséget adtak a többféle értelmezésre. De éppen ezért nyújt jó lehetőséget az összehasonlításra ennek a néhány fogalomnak a nyelvi alakja. Az első fordításbeli hirünc neuűnc megfelelője Zelenka Dánielnél becsületet, Székács Józsefnél hírt, nevet; az 1911-i és az 1982-i énekes könyvben Luther Ehr szavának nincs megfelelője, de nincs megfelelője a Leib-nek sem, talán e kettő helyett áll az életünk, illetve az életet szó. József Attila fordításában a megfelelő helyen jóhír, Szabédi Lászlóéban pedig hírnév áll. Az első fordítás fele\égünc (~fekjégimc) szava jelentése alapján az újabb fordításokba is bekerülhetett volna, de a sorok szótagszámának megrövidülése megkívánta, hogy a fordítók rövidebb szinonimákat válasszanak. Zelenka Dániel fordításában nőt áll, ugyanez olvasható Székács Józsefében is, s ugyancsak nőnk van az 1911-i énekeskönyvben is. A nő szó régóta (1288-ból már van rá adat) jelenti a ’feleség’-et is, az utóbbi másfél évszázad során azonban a szónak (különösen a ’nőnemű felnőtt személy’ jelentésben) sokszor változott a hangulata (vö. TESz 11. 1026). Valószínűleg ennek a hangulatváltozásnak köszönhető, hogy az 1982-i énekeskönyv szerkesztői jobbnak látták a reformátusoknál használatos változat mintájára a hitvest szinonimával fölcserélni a félreérthető és sokszor pejoratív jelentésű nőnk főnevet. József Attilánál nő állt még, bár birtokos személyrag nélküli formában, és így kevéssé félre- érthetően, de Szabédi László asszonyunk-kai fordítja Luther Weib szavát. A mondatok szerkezetében az a legszembetűnőbb különbség, hogy az első fordításban hosszabbak a mondatok, mint a későbbi változatokban. A mondathatárok megállapítása az egységes helyesírás hiánya és a nyomdatechnika kezdetlegessége miatt sokszor nehézségekbe ütközik. Ameny- nyire az írásjelekből következtetni lehet, az első Erős vár-fordítás mindössze öt mondatból áll, pedig Luther énekében tíz, az 1911-i fordításban tizenegy mondat van. Az első változat szövege a megnyúlt szótagszámú sorok miatt már eleve hosszabb, mint az eredeti vagy a későbbiek; a több szótagszám pedig kevesebb mondat között oszlik meg, következésképpen mondatai különösen hosszúak (egy versszak általában csupán egy mon18 275
