Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.

Teológia és kegyesség - Ferenczi Ilona: A lutheri liturgia hatása 16—17. századi istentiszteleti rendünkre és annak nyomai századunkban

változó, hanem állandó részei helyett is gyülekezeti énekeket énekelnek. A tartalmi beosztás, az arányok is megváltoznak. Nem tulajdonítanak olyan nagy jelentőséget az úrvacsora ünneplésének, mely egyre inkább az istentisztelet függelékévé válik. Az 1636-os összegező liturgikus törekvés az Öreg Graduál kétszáz példányban történő kinyomtatásával teljes mértékben mentési kísérlet marad. A helyzetről sokkal hitelesebb képet adnak az 1630-as, negyvenes, ötvenes években kiadott lőcsei énekeskönyvek, melyekben a himnuszok, gyülekezeti énekek, zsoltárok és különböző alkalmakra szóló (főképpen halottas) énekek már a maihoz hasonló funkciót töltenek be.

Bár még a 17. század második felében is készültek elszórtan énekes liturgikus könyvek (az egyik közülük az Öreg Graduál-nak majdnem teljesen hű kéziratos másolata), a liturgia egyszerűsödési folyamatát már nem lehetett feltartóztatni. A következő századok alapjában véve liturgiaellenes vallási mozgalmai siettették az eredeti lutheri liturgia teljes felszámolását.

Tennivalóink a „lehetetlen'’ megvalósítására — ezt a címet adta több mint ötven évvel ezelőtt megjelent könyve egyik fejezetének Jánossy Lajos.13 Jánossy liturgiái munkássága nemcsak elméleti, hanem gyakorlati jellegű is volt, hiszen saját gyülekezetében is bevezette az eredeti gazdagabb liturgia használatát.14

A liturgia megújulásáért végzett fáradozások hosszú távú eredményhez nem vezettek. Hiányzott az a néhány békés évtized — amivel Jánossy a a liturgia 17. századbeli hanyatlását is magyarázza —, de a törekvések az egyház támogatását sem tudhatták magukénak. (Pedig a liturgia megújulása az egyház megújulását is elősegítheti.) Találkozunk ugyan elszigetelt próbálkozásokkal — például a Budapest-Kelenföldi Evangélikus Egyház matutinumot és vesperát énekelt vasár- és ünnepnapokon az 1950-es években —, de a liturgikus éneklés nem megy át általános használatba.

A liturgikus zenéhez felhasználható szöveg, előadói együttes és zenei alapnyelv tekintetében ma igen különbözőek a vélemények. A nemrég elhunyt egyházzene-kutató, Oskar Söhngen szerint csak bibliai vagy nem bibliai, de liturgikus szövegek alkalmasak a megzenésítésre.15 A több szólamú zene, különösen a hangszeres zene még nem nyert teljesen polgárjogot a liturgiában. A zene nyelvezetéről szólva Söhngen első helyre teszi az egyszerű elemekből épülő zenét (=gregorián zenét):

96