Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
Teológia és kegyesség - Zsigmondy Árpádné Kozma Évamária: Adalékok a magyarországi kegyességi gyakorlathoz a reformációt követő időkből
könyvjellegű használatuk megemlítése, ha ilyen tárgyú előszót itt bemutatni nem is tudunk. Talán ilyen utalást tartalmaz Klöz Jakab idézett előszavának az a mozzanata, hogy „sok együgyű emberek... nagy szeretettel meg is vötték az ő fióknak”. Viszont egyértelműen nyelvgyakorlás lett az ige tanulásából például a Tilenusnak tulajdonított summáriumok- nak — nyilván a perikópákkal együtt — „Sidóul, Görögül, Deákul és Németül” történt kinyomtatása esetében. Ne feledjük el azonban, hogy e nyelvek ismerete elsősorban a teológiai stúdiumok alapfeltétele volt. Mind a bibliai illusztrációkkal ellátott naptárak, mind az egyszerű és magyarázatos perikópás könyvek arról tanúskodnak, hogy az egyház buzgó szolgái és hívei, a reformációt követők, de a római katolikusok is ilyen módon is igyekeztek a bibliai mondanivalót az egyszerű emberek hétköznapi életéhez közelebb vinni, minél közérthetőbben és a valóságos szükségletnek megfelelően.55 Ez az igyekezet pedig azonos az igét az egyszerű embereknek a maguk nyelvén prédikáló Lutheréval. Jegyzetek 1 Ismert vallástörténeti tény, hogy a napoknak valamiféle naptári jellegű számontartása és a kultikus cselemények rendje legalább a neolitkor óta összetartozik. Az európai kultúrkörre bélyegét rányomó keresztyén egyházi esztendő — az üdvtörténeti rendhez igazodó de tempore jellege mindenkor megkövetelte az ünnepek naptári rendjének figyelemmel kísérését. Ebből adódóan a liturgikus használatra szánt könyvek elé ugyanúgy odakerülnek a naptárak, mint a magánhasználatra készült imakönyvek bevezető részébe. Ezt a — még a kéziratos korban kialakult — gyakorlatot változatlan formában átveszik a könyvnyomtatás elterjedésével nyomtatásban megjelenő liturgikus művek. A népnyelvű bibliarészlet-fordításokkal és teljes bibliafordításokkal együtt vagy velük párhuzamosan külön kiadványként megjelennek a naptárak népnyelvű Változatai is. Bővebben lásd: Jakab Elek: A kalendáriumokról történelmi és politikai tekintetben (Bp. 1881. Értekezések a Történeti Tudományok Köréből IX. 4. 23—24. — Kovács Imre: Régi magyar kalendáriumaink 1711-ig (Debrecen 1938. 4). — von Lieres Vita: Kalender und Almanache (Zeitschrift für Bücherfreunde Leipzig 1926. 102). 2 Sührig, Hartmuth: Niedersächsische Schreibkalender im 17. Jahrhundert (Bücher und Bibliotheken im 17. Jhdt in Deutschland Wolfenbütteler Schriften zur Geschichte des Buchwesens Bd. 6. Hamburg 166). 3 Mária Terézia alatt 1754-ben az állami cenzúra be is tiltotta a babonás egészségügyi szabályok közlését. Jakucs István: A csízió és a kalendárium története, különös tekintettel a debreceni régi naptárakra. (Debrecen 1965. Déri Múzeum Évkönyve 1962—64. 205). 80
