Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.

Teológia és kegyesség - Péter Katalin: Az alattvalók ellenállási joga Magyarországon a reformáció után

zonyosan tudjuk, hogy az olyan embereknek is, akik Isten törvényeivel a vallás és a hit dolgában ellenkeznek és akadályozzák, örök kárhozat büntetése alatt nem szabad engedelmeskedni.”8

A Luther által sokat hivatkozott bibliai helyet Pál apostolnál a „felsőbb hatalmasság”-ról egyszer sem írta le. Most Péter apostollal érvel: „Istennek kell inkább engedelmeskedni, mint az embernek.”

Majdnem két évtizeddel később, 1562-ben kerül aztán nagyon hasonló szöveg a másik protestáns felekezet egyik iratába: „Nem kell engedelmeskedni a hatóságnak, ha valamit a természeti törvény vagy az Isten dicsősége és törvénye ellen parancsol. Mert inkább kell félni Istentől, mint az embertől.”9 Debrecenben készült, helvét irányzatú hittételek összefoglalása, zsinati határozat tartalmazza.

És a helyzet érdekessége nemcsak az, hogy a helvét irányzat megismétli a lutheránus állásfoglalást. Nem kevésbé érdemes figyelemre: az egymással összecsengő szövegek szerepe is hasonló.

Honteré a gyulafehérvári káptalanhoz beadott iratból való, Meliusnak az ellenállási tant is megfogalmazó munkáját pedig az egri püspökhöz nyújtották be.10 Az egervölgyi „hadsereg, nemesek és lakosok” kérik el Debrecenből, és használják fel. Ők éppen úgy az engedetlenség vádja alá kerültek, mint Honter. A különbség csak abban van, hogy a reformátornak Izabella királynő alatt kellett mentenie magát, az egervölgyiek ügye Ferdinánd király uralma alatt támadt. Végül: az okok is gyakorlatilag azonosak. Honter valóban elmarasztalta az ország irányítóit, és az egervölgyiek tényleg kijelentették, hogy lelkiismereti ügyeikbe a királynak nincsen beleszólása.

*

Az ellenállási jog problémája ezek szerint a reformáció után a politikai cselekvés összefüggésében merült fel Magyarországon. Első megfogalmazása a népi felfogás logikájával és polgári környezetben történt, ennek ellenére sincsen antifeudális éle vagy a társadalmon belüli ellentéteket kifejező tartalma. Az érvényessége pedig korlátozott: csak a vallásügyre vonatkozik. Konkrétan azt jelenti, hogy az alattvalók a lelkiismeret dolgaiban megtagadhatják az uralkodónak egyébként köteles engedelmességüket.

Ez a társadalmi értelemben korlátozott, mert csak a lelkiismeret ügyére, azaz a vallásszabadságra vonatkozó ellenállási jog aztán végig a politi68