Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.

Teológia és kegyesség - Botta István: Luther Antikrisztus-fogalmának hatása a magyar reformátorok társadalomszemléletére

Megnyilatkozásaiból arra következtethetünk, hogy végsőkig elmenő keresztyén egységtörekvése mögött többé-kevésbé nyíltan vagy rejtetten a humanisták által is vallott „keresztyén társadalom” eszméje húzódott meg. Ez késztette őt és az azonos nézeteket vallókat arra, hogy a nem keresztyén, pogány törökben az Antikrisztus testi megjelenését lássák.

Melanchthon félelmének és törekvésének rövid bemutatásával is érzékeltethetjük, hogy miért döbbentette meg a „keresztyén nyugat”-ot Luther tanítása, amely a pápát nagyobb ellenségnek tartotta az „Erb- feind”-nél, a pogány török ősellenségnél. Pedig — ha előbb nem is — a török európai feltűnése idején tudomásul kellett venni egy nem keresztyén hitet valló és társadalmi formában élő nép létezését, amellyel tárgyalni, kereskedni, egyezkedni kellett, s a békesség fejében adózással is áldozatot hozni. Luther a világot ilyen átfogó módon szemlélte, a társadalomra így tekintett, a két Antikrisztust vallók nem jutottak el erre a felismerésre.

Luther nem hitt a „keresztyén társadalom"-ban. Erre utalnak a gyakori „ritka madár a jó keresztyén” és az ehhez hasonló kijelentései is. Természetes, hogy minden megkereszteltet keresztyénnek tartott — jónak vagy rossznak —, de nem zárta ki az Isten-teremtette társadalomból a nem keresztyéneket. Meghatározta s megkülönböztette a világi felsőség és az egyház feladatát, hatáskörét. Ennek alapján tiltakozott élesen az ellen, hogy Krisztus nevében az egyház folytasson fegyveres háborút a török ellen, mert a harc nem a „christianus”, hanem népe oltalmára a világi felsőség kötelessége. Világosan látta azt, amit ma már a történetkutatás is igazolt, hogy a keresztyén uralkodók és fejedelmek viszálykodásai és ellentétes érdekei nem tették lehetővé a török elleni egységes összefogást. Ezért hirdette, hogy komoly bűnbánat, megjavulás, egyetértés és egység nélkül istenkísértés „Isten büntető ostora” ellen harcolni, mert a háború csak vereséggel végződhet. E kérdésben Luther prófétának bizonyult. Nem véletlen, hogy éppen a törökkel szemben 1526-ban Mohácsnál csatát vesztett magyarok vádolták legkevésbé a reformátort e tanításáért. Hiszen később a törökkel való együttélést a mindennapi életben kellett megvalósítaniok, a békességet biztosító adókat fizetniök. Szabadságuk legfőbb lehetősége a „lelki szabadság”, a hit viszonylag szabad gyakorlása volt, s ezt a török — saját érdekében is — többé- kevésbé biztosította. A török uralom alatt élők s a velük kapcsolatot tartók szemléletének és magatartásának kialakításában Luther tanítása segítséget nyújtott.

56