Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
Reformáció és művelődés - Dömötör Ákos: Hazai Luther-mondáink
forgatott egyházi kalendáriumok emlékeztettek a Luther-életrajz romantikus részleteire. A 18. században jelent meg Budán G. F. Damiani munkája Luther életéről. A szerző nagymértékben Cochlaeus és Janssen katolikus egyházi íróknak a gyűjteményeire támaszkodott.62 A 19. század vége felé Lepsényi Miklós ferences szerzetes terjedelmes művében62 pontosan felsorolta a nagy reformátorhoz fűződő katolikus antilegendákat, amelyeknek forrásai lényegében ugyanazok voltak, mint Damiani könyvének. A katolikus antilegendák hagyománya a 18—19. században, egyházi körökben folyamatos volt, bár ennek népi elterjedéséről nincs tudomásunk. Hatásuk érződött a reformáció hagyományteremtésében és kulturális mozgásában. A proevangélikus mondakör egyes típusainak megvan a katolikus antilegendák ciklusában a megfelelő párhuzama. Luther születésének, az ördöggel való találkozásnak, Luther házasságának és néhány más elbeszélő anyagnak ellentétes eszmeiségű típuspárhuzamai jöttek létre. A reformáció követői figyelembe vették katolikus ellenfeleik polémiákban alkalmazott eszközeit, és ezeknek megfelelően, szinte „művészi” cáfolatul szőtték bele a biográfiai leírásokba a proevangélikus mondákat. A magyar mondák Luther-képe A hozzáfűződő hagyomány szerint a nagy reformátor isteni férfiú és természetfölötti varázsló. Ez a két tradicionális jelentéstartalom az idők folyamán szimbólummá változott. Az isteni férfiú alakja a középkori legendákból számos elemet őrzött meg, hiszen a reformáció követőinek gondolkodása mélyen gyökerezett ebben a hagyományban. A természetfölötti varázsló alakja a néphit tudatos felhasználásával jött létre, és kifejezte Luther és a reformáció ellenfeleinek tehetetlenségét a polgári társadalom haladó törekvéseivel szemben. A Luther-hagyo- mány két oldala a középkori legendák és az európai néphagyomány szintézise, amely aktuális irányt kapott azzal, hogy a közélet akkori személyiségeihez kapcsolódott. A reformáció így folytatta az előző korok tradícióit, és adott új irányt, új tartalmat a régi cselekménytípusoknak és motívumoknak. 22 337
