Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
Reformáció és művelődés - Vida Mária: Ars sacra medica — ars medica (Szemléletváltozás az orvosi ikonográfiában a reformáció hatására)
éledő gyógyítószent ikonográfia tartalmát és formáját. A figyelem elsősorban a nemzeti szentek (István, Imre, László, Erzsébet) vagy az állam- alapítás korába visszanyúló, esetleg I. István személyéhez kapcsolódó szentek, mint pl. a savariai születésű Szent Márton vagy Kozma és Daniján felé fordult, akiknek alakja először nem kisebb szentereklyéken, mint a koronázási paláston (1031) és a magyar koronán, a „corona graecá”-n (1074—1077) fordul elő.43 A barokk kori Rókus-kultusz az egyetlen, amely nem illeszkedik politikai programunkba, ennek kizárólag orvostörténeti vonatkozású magyarázata van. A 18. század végéig Európa és Magyarország lakosságát rettegésben tartó és tizedelő pestis- járványok emlékeként ma is ott állnak egy-egy város főterén — a járvány elmúltával — felállított pestis-oszlopok, tövükben Rókus és Sebestyén alakjával. A középkori Európa három nagy tömegméretű, gyakran ismétlődő járványa — a lepra, a pestis, az anyarozsmérgezés (ergotizmus),' ehhez járult 1493 után a szifilisz —- közül a pestis bizonyult a legtartósabbnak. A leprások szigorú elkülönítése folytán, illetve az ergotizmus okozójának: a gabonával, főként rozzsal keveredett élősködő anyarozsnak a kivonásával, fokozatosan megszűntek ezek a járványok. Az ergo- tizmusnak vagy ahogy a középkorban hívták, a „Szent Antal tüzének” megszüntetésében igen nagy szerepe volt a gyógyításukra alapított an- tonita rendnek. A középkori Remete Szent Antal-ikonográfia értelmezése csakis a ma már „kihalt” kór tüneteinek és az antoniták szerepének alapos ismeretében lehetséges.44 Sajnálatos tény, hogy ezt a művészettörténeti szakirodalom figyelmen kívül hagyja, ezért a Szent Antal megkísértése ábrázolások furcsa szürrealista vízióit, e víziókat kiváltó okokat nehezen értékelheti.45 Az összefüggés a képek és a betegség között annál inkább kézenfekvőnek tűnik, mert az ergotizmus kihalásával egyrészt az antonita rendet feloszlatták, másrészt a Remete Szent Antal-„megkísértése” téma is eltűnt a festészetből. A Szent Márton-ikonográfia értékeléséhez érdekes összehasonlítást nyújt egy késő középkori gótikus magyarországi táblakép, egy, az ellen- reformáció szellemét sugárzó barokk oltárkép, illetve egy németalföldi szent zsáner azonos legendajelenete. A hagyomány és az aktualitás nemzeti programja határozza meg a hazai barokk festmény tartalmát. A Szent Márton megosztja köpenyegét a koldussal jelenetek szerkezete mindkettőben azonos: Márton lovas alakja és a koldus a középpontba állítva teljesen megegyezik. Az 1490—1500 között festett Márton és a koldus jelenetet46 a csoda inspirálta: a zsánerszerű táj- és épületháttér 309
