Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
Reformáció és művelődés - Vida Mária: Ars sacra medica — ars medica (Szemléletváltozás az orvosi ikonográfiában a reformáció hatására)
Vida Mária Ars sacra medica - Ars medica Szemléletváltozás az orvosi ikonográfiában a reformáció Itatására A festészetnek a 16. században lezajlott alapvető tartalmi és formai újjászületése az orvosi témájú ikonográfiában is nyomon követhető. A gyógyító orvos gyakorlatára és társadalmi pozíciójára választ kaphatunk az orvost ábrázoló művészeti — elsősorban festészeti! — alkotásokból. A középkori program: a gyógyítás művészetének allegóriája, az „ars medica sacra” témakör tartalmazza egyrészt Jézus és a beteggyógyító szentek jeleneteit, másrészt az egyes betegségek ellen védő szentek ábrázolásait. A reformáció szellemi befolyására a 17. században a gyógyítás szent allegóriái, pl. Szent Kozma és Damján mirákuluma: a lábtranszplantáció vagy a beteggyógyítás németalföldi zsánerképeken hangulatos háttérmotívummá válnak, orvosi környezetben, ahol ez már nem a csodának, hanem a sebészetnek vagy az orvosi praxisnak dokumentuma, azaz az „ars medica” területe. Természetesen ez a változás nem egységesen, hanem az egyes európai államokban, a gazdasági és vallási átalakulás determináló szerepe nyomán, más és más formában jelentkezett. A középkori szent-ikonográfiát szigorú hagyomány szabályozta, és egységes jelképrendszere alapján többé-kevésbé egységes ikonográfiái típus alakult ki. így a betegségek ellen óvó védszentek attribútumai azonosak: a vizeletvizsgáló üveg és a patikaedény Szent Kozma és Damján kezében az orvostudomány és a gyógyszerészet szimbóluma, a foghúzó fogó Apollónia kezében a fogfájósoké, a szemeit kehelyben vagy könyvön tartó Lucia és Otília a szembetegeké, a sebére mutató Rókus a pestiseseké stb. Ezek az attribútumok általában összefüggnek a betegséggel vagy a gyógyítás eszközével, illetve a kínzóeszközzel; a védszentség indítéka vagy a szentek tevékenysége 298
