Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
A reformáció áttörése - Szelestei N. László: Adalék a csepregi iskola és a nyugat-dunántúli protestantizmus történetéhez (1588)
Nemes Horváth Geregely úrnak, igen tisztelt uramnak és patrónusomnak (Címzés a borítékon) Dániel csepregi iskolamesteré (Hováth Gergely feljegyzése a borítékon) Nemes Uram, Igen Tisztelt Patrónusom! Az elmúlt napokban egy levélben (melyet Jstvánffy úr titkárának adtam át, hogy Nemes Uraságodhoz vigye) bőségesen kifejtettem, hogy állnak ügyeim: Ó, mennyire nehezére esett Batthyány úrnak engem elbocsátani! Most arról írok, hogy nagy kedvességgel és nem megvetendő' ajándékkal bocsátott el Batthyány úr, Nádasdy úr pedig azzal a nyájassággal, azzal az emberséggel, azzal a (ha szégyenló'sségem, hogy úgy mondjam, megengedi) barátsággal fogadott, hogy nem tudom eléggé magasztalni az oly nagy férfi irántam annyira nagy jóindulatát és hajlandóságát. Minek folytassam? Isten segítségével elértem, hogy az előbbi még ma is óhajt engem, az utóbbi pedig visszatartásom és magasabb dolgokra való előmozdításom miatt van nagy gondban. És ezért Csepregen élek, és ott az iskolát igazgatom. Persze ez a teher önmagában fáradságos és kellemetlen, de oly kedves Istennek, s talán a keresztény ügynek is hasznos lesz. A magyar nyelvet (hetvenkedés nélkül mondom), úgy megtanultam, hogy gyakran beszélek már szégyenkezés nélkül az urakkal és nagynevű emberekkel. Adja a hatalmas Isten, hogy ennek a magyar hazának egykor hasznos lehessek. Nemes Uraságod közben ne szűnjön meg engem ajánlani azoknál az előkelőségeknél, akiknek irántam ugyan nagy a kedvessége, de mégis nagyobb lesz Nemes Uraságod ajánlásával. Gabelmann úr Grác- ban él, és amint írja, szerencsésen él. Semmit nem fűzök ehhez, ugyanis nem az én dolgom az ő döntését és tettét megítélni, még kevésbé ócsárolni. Csupán annyit mondok, hogy neki itt a többségnél, és az idegeneknél is, rossz híre van. Az iskolát szétszórva találtam, és ennek a helynek nagyságához képest fölötte kis létszámúnak, amely mégis napról napra ismét növekszik. Az új örökösnek van miért Uraságodnak, és én is nagyon örülök. Az Isten óvja őt és tegye boldoggá! Éljen szerencsésen. Kérem Nemes Uraságodat, írjon nekem, és ha valamely dologra figyelmeztetnie kell, tegye azt szabadon, irántam nyájas és atyai lélekkel. Éljen boldogan kedves feleségével és édes fiacskájával. Csepregről, az (15)88. évben, a régi naptár szerint július 5-én. 244
